Kertészet/Gyümölcsfajták/Galagonya
A galagonya (Crataegus) a rózsafélék családjának Maloideae alcsaládjába sorolt nemzetség. Általában tövises cserjék, vagy kis fák.
Jellemzők
[szerkesztés]Leveleik szórt állásúak, a virágzat sátorozó buga. Termésük a Maloideae alcsaládra jellemző almatermés, mely a vacok megduzzadásával keletkezik. A termésfal (a mag héja) nagyon kemény. A termést az állatok a maggal együtt fogyasztják el, majd a mag a bélcsatornán sértetlenül áthaladva az anyanövénytől távol jut ki a külvilágba. A nemzetség rendkívül fajgazdag (egyes szerzők szerint a fajok száma több mint ezer!), sok az átmeneti és hibrid alak, változat. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A Kárpát-medencében négy faj őshonos.
A Kárpát-medencében őshonos fajok
[szerkesztés]Egybibés galagonya
[szerkesztés]Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) Európa elterjedt növénye, nagy bokorrá, vagy legfeljebb 10 m magas, többtörzsű fává növekszik. Sűrű, szúrós ágrendszere van, levelei mélyen karéjosak. Virágai aprók, öt fehér szirmúak, nehéz illatúak, tavasz végén, a lombfakadás után, virágzata bogernyőt alkotva nyílnak. A belőlük fejlődő egymagvú, éretten mélyvörös színű termések is csomókban állnak. Gyógynövény.
Cseregalagonya vagy kétbibés galagonya
[szerkesztés]A cseregalagonya (Crataegus laevigata) Levelei az egybibés galagonyáénál kevésbé mélyen karéjosak, kissé bőrszerűek, a bibék és a magok száma kettő.
Köztes galagonya
[szerkesztés]A köztes galagonya (Crataegus X media) az egybibés és a cseregalagonya hibridje.
Fekete galagonya
[szerkesztés]A fekete galagonya (Crataegus nigra) a Csepel-szigettől a Mohácsi-szigetig fordul elő ártéri füzesekben. Ritka, védett cserje. Legfeljebb 5 m magas, alig tövises, fává is megnőhet. Termései feketék, levelei nagyobbak, 5–10 cm hosszúak, fonákuk szürkén gyapjas.
Hosszúcsészés galagonya
[szerkesztés](Crataegus calycina) Alfajok: subsp. calycina és subsp. curvisepala.
Lásd még: Növények gyógyhatásaMit-mihez Natúr gyógytea Tanácsok, tippek
- Magyar Wikipédia: Galagonya
Forrás
[szerkesztés]- A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000 ISBN 963-19-0349-4
Forrás:
Magyar Wikipédia:, Galagonya, 2011. január 5., 10:11 (CET)