Heraldikai lexikon/Széchényi Ferenc
H E R A L D I K A – Széchényi Ferenc
Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Ferenc János József (Fertőszéplak, 1754. április 29. – Bécs, 1820. december 13.) Somogy vármegye főispánja, főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, a legnagyobb magyar édesapja.
Élete[szerkesztés]
Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Zsigmond és cziráki és dénesfalvi gróf Cziráky Mária hatodik gyermeke. Tanulmányai befejeztével a kőszegi kerületi tábla ülnöke 1776-tól, később a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese 1783-tól. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. 1786-ban például a pécsi kerület királyi biztosa lett, de amikor a császár a rendi alkotmányt meg akarta szüntetni, minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult. Az 1790-es országgyűlés után újra hivatalba lépett, majd II. Lipót küldöttjeként Nápolyban is járt. 1798-ban kinevezték Somogy vármegye főispánjává, és a Duna és a Dráva szabályozásának királyi biztosa lett. 1799-ben főkamarásmester, 1800-ban országbíró-helyettes, 1808-ban pedig az Aranygyapjas rend lovagja lett. 1802. november 25-i dátummal 11884 nyomtatványból, 15000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészítette a leendő könyvtár katalógusát is, amiből egy-egy példányt külföldi tudományos intézeteknek is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi Ferenc által 1802-ben megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta. Több külföldi egyetem tagja volt, így a göttingeni és a jenai egyetemnek is. 1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja. 1812 és 1820 között, azaz az abszolutizmus évei alatt ismét a magánéletbe vonult, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen. A politikai reakciót látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába 1820-ban, majd három évre rá neje is követte.
Művei[szerkesztés]
- Catalogus Bibliothecae Hungaricae (Sopron, 1799) és Index (Pest, 1800)
- Supplementum I-II és Index (1807)
- Catalogus manuscriptum I-III (Sopron, 1814-15)
- Catalogus nummorum Hungariae ac Transylvaniae instituti nat. Széchenyiani II-III, az Appendix-szel (?)
Az ő gyűjteményéből való egy 1781-1783 tátáján keletkezett kétkötetes kézirat a következő címmel: Genealogiae authenticae (?) nonnullarum illustrium ac nobilium Familiarum Hungariae in ordinem alphabeticum redactas. Fol. lat. nro. 207. Perekből és más forrásokból gyűjtött genealógiákat tartalmaz. Ezek között számos hamis családfa és sok téves adat is van, melyek más kézirati gyűjteményekbe is bejutottak, de Nagy Iván szerint[1] más adatokkal egybevetve használható és ő maga is gyakran támaszkodott rá.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai... Pest, 1865. XII. Zárszó, 512. l.
Irodalom[szerkesztés]
Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, 2010. 222-223. -- arckép