Heraldikai lexikon/Saller

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A saller a kései lovagkor sisaktípusa. Néha előfordul címersisakként. Már a 15. század közepén megjelenik, de csak a 16. század első felétől kezdik gyakrabban használni.

Hunyady János páncélban a Thuróczy-krónikából

Névváltozatok:
vassüveg (Varjú Elemér Turul 1898/3. 82.), vassipka (Salade) (Szendrei 1896. 93.), salade-sisak (Szendrei János ArchÉrt. 1908. 401.[1]), saladesisak (Kalmár 1966/67. 180.), gótikus sisak (Domanovszky-Tóth [2]), salade típusú sisak (Bertényi, Levéltári Közleméynek, (59.) 1988/1. 63.[3])

de: Schallern, Salade, Rennhut, en: sallet, salade, cs: salad, pl: salada
Rövidítések

A 15. századi lovagi tornákon a lándzsatörésnél használták. Észak-Európában a bacinetet váltotta fel. Hátul egyes típusainál külön, néha igen megnyúlt lemez védte a tarkót és a vállat, ami pl. akkor volt előnyös, ha a várat ostromló katona a létrán felfelé mászva forró szurkot kapott a nyakába. Egyes típusai első nyakvédő lemezzel voltak ellátva. Ez mozgatható volt vagy szilárdan csatlakozott a mellvérthez. Nyitható (néha kettős) sisakrostéllyal is rendelkezett. A hanyatló heraldika korától néha sisakdísszelis el volt látva, pl. a német heraldikában, de ez nem tartott sokáig. A skót heraldikában ma is használatos heraldikai sisakként. Modern leszármazói a tűzoltó sisakok.


A 14. század végén a korábbi kúpos sisakok általában laposabbá váltak és mindinkább félgömb alakot vettnek fel. Tetejükön alacsony taréj húzódik végig és a nyak felé mindinkább megnyúlva hosszú hegybe futnak. A saller a 15. század első felében a vassalapból származik le, amely csészéhez hasonlítható. Olasz elnevezése salade, németül Schallern, a Schale szóból. A 16. század elején a lovagok és a zsoldosok is kedvelték. Az elején keskeny látónyílás van kivágva. A későbbi példányoknál a látónyílást határoló alsó rész felcsaphatóan van megszerkesztve. Németországban a saller használata 1520 körül megszűnik, míg az olaszoknál az egész 16. századon át megmaradt.

A saller a 15. század végén, 1470-1490-ben divatozó, ún. gótikus teljes vértezet velejárója volt. Ennél a sisaknál, vaskalaphoz hasonlóan, az arcot a mellvasra ékelt állvért vagy szakáll védi, amely majdnem a látónyílásig nyúlik fel, a nyakat és állat takarja. A 15. század végén a saller egyes típusainál a hátsó nyúlványt rákfarkszerűen egymásra szegecselt lemezekből alakították ki. Felcsapható látónyílással is készült. A lovagi tornákon a lándzsaviadalnál viselt nehéz vértezet sisaktípusa is a saller volt, melyet a homlokrészen rendszerint két vaslemez-rátéttel tettek ellenállóbbá.


Images Copyright - Wulflund Historical Shop: [4]

Lásd még[szerkesztés]

sisak, lovag, vért