Heraldikai lexikon/Magyar heraldika

A magyar heraldika története[szerkesztés]

1949-től csaknem két évtizedig megszűnt a kommunális heraldika művelése. A hatalom az 1949. évi alkotmányban kötelezővé tette rákosista államcímer használatát, mely a Szovjetunió és tagköztársaságai által használt álcímerekre emlékeztetett. Az 1960-as években a szigor enyhült. 1970-ben a Minisztertanács Tanácstervek Osztálya, majd 1974-ben a Minisztertanács határozata nyomán a városok településük múltjára és korabeli (szocialista) jellegzetességeire egyaránt utaló helyi címert alkothattak és használhattak. A törvény a címertervhez a Képző- és Iparművészeti Lektorátus hozzájárulását követelte meg.

Magyarországon a „fordulat évétől” (1948) a rendszerváltásig egyetlen hivatalos címer létezett, az államcímer. Ezt volt köteles használni minden állami intézmény, minden település.

1949. április 7-én megjelent a 124.454/1949. III. sz. belügyminiszteri rendelet véget vetett a települések címeres pecséthasználatának: „A törvényhatóságok, megyei városok és községek régi szokás alapján pecsétjükön és kiadmányaikon különböző rajzokat magába foglaló jelvényeket (címereket) használnak. Ezeknek a jelvényeknek a rajzai sok esetben a régi feudális rendszert tükrözik vissza és így használatuk államhatalmunk jellegével nem egyeztethető össze. Felhívom ezért Alispán (polgármester) urat, intézkedjék, hogy a törvényhatóságok, megyei városok és községek régi jelvényeiket (címereiket) és e jelvényeket feltüntető pecsétjeiket a használatból vonják ki és a pecsétek megőrzéséről a törvényhatóság levéltárába való elhelyezésének útján gondoskodjék. Úgy a törvényhatóság, mint a megyei városok és községek a jövőben olyan pecsétet használjanak, mely a törvényhatóság, megyei város, község, mint hatóság megnevezését tünteti fel. Felhívom Alispán (Polgármester) urat, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg és 1949. május 1-től kezdődőleg az új szövegű pecsétet használja. Alispán úr a megyei városok polgármesterei és a községek elöljáróságát megfelelő eljárásra haladéktalanul utasítsa.” (A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 4.228/1949. (185) M. T. számú rendelete a Magyar Népköztársaság címerének használata tárgyában, 4. § 1. bekezdés. Rendőrségi Közlöny, 23. szám, 1949. szeptember 15. 670.)

1949. szeptember 7-én a minisztertanács rendeletet alkotott a Magyar Népköztársaság címerének használatáról. A jogszabály szerint az „állami hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb intézmények az 1950. évi április hó 30. napját követően csak a Magyar Népköztársaság címerét használhatják.” (A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 375/1949. számú határozata a Magyar Népköztársaság címerének használata tárgyában, I. Bélyegzők, Rendőrségi Közlöny, 23. szám, 1949. szeptember 15. 664.) Részletesebben szabályozta a kérdést a 375/1949. számú jogszabály. A rendelet első fejezete a bélyegzőkkel foglalkozott:

„A közhatóságoknál, hivataloknál, intézeteknél és intézményeknél mind a nedves

(gumi), mind pedig a száraz bélyegzőkön a Kossuth-címert a legrövidebb időn belül a népköztársasági címerrel kell felcserélni

Azokat a bélyegzőket, amelyek állami címerrel eddig sem voltak ellátva, ez alkalommal sem kell címerrel ellátni.

Községi, megyei stb. hatóságok és szervek pecsétjein, ha helyi címert használtak

– amennyiben lehetséges –, a bélyegzőkből ki kell vágni.

A címer kicserélését a bélyegzőknél a következőképpen kell lebonyolítani:

A kicseréléssel kizárólag a Bélyegzőgyár N.[emzeti] V [állalat]. (1949-ben a Bélyegzőgyár N(emzeti) V(állalat), Budapest, Andrássy u. 35., alighanem azonos az egykori Felsenfeld-féle bélyegzőgyárral (ami ugyancsak az Andrássy úton volt). Rainer Pál

közlése szerint.) (Andrássy út 35.) bízható meg.

Az igényeket a minisztériumok jelentik be, összegyűjtve az alájuk tartozó szervek

igényeit is. Ebből a célból a minisztériumok haladéktalanul kérjenek az alájuk tartozó szervektől lenyomatmintát annak megjelölésével, hogy melyik mintából hány darabot kell kicserélni. A bélyegzőmintákat a minisztériumok átadják a N. V.-nak és megállapodnak vele a bélyegzők kicserélésének ütemtervében.

Az ütemtervnek megfelelően a N. V. értesíti a szerveket, mikorra küldjék be

bélyegzőiket, és az előírt beküldési időben beérkezett bélyegzőket 24 órán belül a népköztársasági címerrel ellátva küldik vissza az igénylő szerveknek.

Az ütemterv megállapításánál a sorrend: 1. minisztériumok és felső hatóságok,

2. rendőrség, honvédség, 3. középfokú-, 4. alsófokú szervek. A minisztériumok a keret-megállapodásokat szeptember hó végéig kötelesek a N. V.-tal lebonyolítani.

Minden szerv köteles a bélyegzők kicserélése alkalmával egy régi bélyegzőt

magánál tartani folyó munkára.

Közületeknek a bélyegző kicserélésére való elküldése alkalmával kötelesek a N.

V. által jelzett díjat befizetni.

A bélyegzők kicserélését az ingók karbantartására előirányzott hitelösszeg terhére kell végeztetni, ezen a címen póthitel nem igényelhető.”

1949–1990 között valamennyi hivatalos (állami, önkormányzati) szerv az ország éppen aktuális címerét használta pecsétjén, a különbség csak a pecsétek köriratában volt. Abból derült ki, hogy melyik község, város, bíróság, iskola, hivatal, vállalat stb. a pecsét tulajdonosa. De még a szervezeten belül is volt megkülönböztetés: a számnélküli pecsétet csak a szervezet első számú vezetője használhatta. A többi, számozott (címeres) pecsét a szervezeti hierarchia sorrendjében az egyes vezetők kapták. A pecsétek használatát szigorúan szabályozták.

Az 1949-es rendelet megjelenését követő két évtizedben szünetelt hazánkban a kommunális címerek használata. Csak a hatvanas évek végén merült föl több város részéről az igény, hogy – díszítőelemként – használhassa régi címerét. Ennek hatására is született meg a 40–1/1970. számú utasítás, melyet a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya adott ki. A helyi címerek alkotásáról és használatáról szóló előírás logikájában visszatér az 1902. és 1906. évi szabályozáshoz, miután célja az egységes gyakorlat biztosítása volt. A rendelet megfogalmazói – az 1949-es szabályozást idézve – leszögezték, hogy: „a helyi címer csupán a településre utaló és díszítő jelkép, és kizárólag a helyi utasításban meghatározott körben használható.” A helyi címer ügyrendben foglalt hatósági tevékenység, eljárás során nem alkalmazható; díszítő jelképként csupán rendezvényeken, díszokleveleken, emléklapokon, kitüntető emlékérmeken, protokolláris levélpapíron, kiadványokon, idegenforgalmi propagandában, termékeken, emléktárgyakon használható.

E rendeletet felhasználva tért vissza pl. Veszprém is korábbi, 1906-os címeréhez, melyről egy 1971. évi tanácsülés hozott saját rendeletet. Ekkoriban indult meg a magyar települések címereinek létrehozása, néhol a régi alapokon, szocialista jelképekkel kiegészítve, máshol a régitől teljesen független, kommunista jellegű ál-címerek létrehozásával.

1974-ben hatályba lépett a 1006/1974-es számú minisztertanácsi határozat, (1006/1974. (II. 22.) számú minisztertanácsi határozat a helyi címer és zászló alkotásáról és használatáról, valamint a díszpolgári cím adományozásáról) amelyben szabályozták a helyi címer és zászló alkotását és használatának szabályait. A rendeletben olvasható: „A helyi címer a település történelmi múltjára és a mai jellegzetességére utaló jelkép.” (Uo. 3. pont) A címertervre a végső szót a Képző- és Iparművészeti Lektorátus mondta ki, hozzájárulva a település által alkotott jelképek használatához. Szabályozta a zászló felépítését és használatát is, kimondva: „A helyi zászló egyszínű anyagon a helyi címert és a település államigazgatási helynevét tartalmazza”, továbbá, hogy a zászló nem helyettesítheti a hivatalos állami zászlót és „… a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját…”. (Uo. 6. pont)

A határozat végrehajtását szabályozta a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnöke. Ennek egyik pontja szerint a címer tervezésénél: „b) a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak a hozzájárulás megadása során elsősorban a címerrajztervben a régi címerekből átvett elemek történeti hitelességét, valamint a terv esztétikai és szocialista tartalmát kell ellenőrizni.” (1/1974. (T K 9.) MT TH számú utasítása a helyi címer és zászló alkotásáról és használatáról, valamint a díszpolgári cím adományozásáról szóló 1006/1974. (II. 22.) Mt. számú határozat végrehajtásáról, l . § . (1) b), Tanácsok közlönye, 1974. március 1., 194–195.)

A rendszerváltoztatás után nem sok változás történt. A hivatalos iratokon továbbra is csak az állami címer szerepelhetett. A város címere, pecsétnyomója – rajta a város új, vagy megújított hivatalos címerével – csak „másodlagos” szerephez jutott. Jobb esetben ahol lehetett és jogszabályok nem tiltották, a város, a település előszeretettel használta és használja.

1990-ben az Országgyűlés elfogadta a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt. Ennek 1. § 6. bekezdésének a) pontja kimondja: „A helyi önkormányzat a törvény keretei között: önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat.” (A törvényt az Országgyűlés az 1990. augusztus 3-ai ülésnapján fogadta el.)

Intézmények[szerkesztés]

Címerbizottság

A 19. században és a 20. század elején még létezett az országgyűlési címerbizottság. (Lásd Nyáry Albert, A heraldika vezérfonala 26.)

Országos Községi Törzskönyv Bizottság - a 19. század végén hozták létre a városi és községi pecsétek egységesítésére.

Címerzsűri

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus mellett működő testület. 1970-ben a Minisztertanács Tanácstervek Osztálya, majd 1974-ben a Minisztertanács határozata nyomán a városok településük múltjára és korabeli (szocialista) jellegzetességeire egyaránt utaló helyi címert alkothattak és használhattak. A címerterv jóváhagyását a Lektorátus véleményéhez kötötték. Ezért a lektorátuson belül létrejött egy címerzsűri, melyben négy-öt, a címertanban járatlan grafikus mellett mindössze egyetlen heraldikus kapott helyet. Az újonnan megalkotott címerek használatba vétele a címerűri jóváhagyásán múlott és bírságolási joggal is rendelkezett. A címerzsűriben egymást váltó heraldikusok Érszegi Géza, Nyulásziné Straub Éva, majd a leghosszabb ideig (1983-tól) Bertényi Iván voltak. Ennek ellenére az újonnan megalkotott címerek heraldikai színvonala egyáltalán nem javult, mert a grafikusok általában semmibe vették a szakemberi „okoskodást”. Bertényi Iván már az Élet és Irodalom 1975. február 1-jei számában szót emelt az akkoriban alkotott rossz városcímerek több hibája ellen. A címerzsűriben – főleg a korai időszakban – leginkább olyan személyek foglaltak helyet, akiknek fogalmuk sem volt a címertan tudományának létezéséről. A városcímereket a helyi pártszervezetek telerakták vörös csillagokkal, gyárkéményekkel, fogaskerekekkel, stilizált könyvekkel. A helyzet némileg javult, amikor 1983-ban megjelent Bertényi Iván Kis magyar címertana, s most már legalább a heraldika alapelveit be lehetett tartani (szín mellé szín, fém mellé fém nem használható, a térbeli ábrázolás nem megengedett stb.). A zsűri elnökének személye is örvendetesen változott. Az 1980-as évektől már az újjászervezett Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság is (kívülről) támogathatta a zsűri heraldikus tagját. A viták most már (a címereket megrendelők és a zsűri közt) elsősorban a konkrét címerszimbolikai kérdésekről folytak. Kunszentmárton 1985-ben elkészült címerterve a névadó szent lovon ülő alakját abrázolta, amikor éppen megfelezi köpenyét egy koldussal. A felsőbb pártszervek vétót emeltek, túlzottan klerikálisnak találták a címertervet. Az új címerben végül a szent kardjának egy darabja maradt, de föléje még egy lebegő ötágú vörös csillagot el kellett helyezni. Kecskemét kecskéje alá hármas halmot terveztek, de a helyi hatalmasságok ez szerintük „a kapitalizmus és a fasizmus restaurációjának” a „rémképét” felidéző történelmi magyar címer hármas halmára emlékeztetett, s „irredentizmusra” vallott. Ezért a kecske alatti pajzstalpat ötös halomra alakították át. 1990 után az Iparművészeti Lektorátus ellenőrző szerepe megszűnt, s ezzel a városcímerekből elhagyhatóvá váltak a vulgármarxista, primitív szimbólumok, valamint az önkényuralomhoz kötődő jelképek is. Más kérdés, hogy szabályozó szerv hiányában a rendszerváltás után újonnan megalkotott címerek heraldikai színvonala sem javult nagy mértékben, sőt talán még romlott is. Elegendő lett, ha egy kisvárosi rajztanár egy papírlapra felvázolt valamilyen címertervet, amire aztán a helyi önkormányzati képviselők rábólintottak. Ismét címertani szörnyszülöttek kezdtek előbukkanni, sokszor egy gyermekrajz színvonalára emlékeztető címerekkel. Nem jobb a helyzet már, régi heraldikai hagyományokkal rendelkező országban sem. A Besanconban tartott 2000. évi genealógiai és heraldikai világkongresszus is kiemelten foglalkozott a kérdéssel. A párizsi nemzeti levéltár mellett működő országos címerbizottság az érdeklődők rendelkezésére áll, de az új címert választó helységek nagy része meg sem keresi, vagy nem veszi figyelembe szakmai véleményét. Ott is a helyi (városi) tanács dönt az egyes települések címerhasználatáról, ezért is sok a rossz címer Franciaországban. Egy címertani bizottság az ezredfordulón Kóczy T. László professzor vezetésével működött. Ezt követően jött létre a Nemzeti Címer Bizottság.

Magyar Heraldikai Bizottság

A rossz, antiheraldikus címerek létrehozásának megakadályozására, illetve a helytelen címerek felülvizsgálatára alakult meg 1998-ban, neves magyarországi szakemberek közreműködésével, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának égisze alatt a Magyar Heraldikai Bizottság. Tevékenységét azonban erős jogi (s részben aktuálpolitikai) korlátok akadályozták. Fő feladatául az elkészült rossz címerek kijavítását kapta, de hatáskört nem rendeltek a munka elvégzéséhez, jogosítványai nem voltak. Elnöke dr. Kóczy T. László volt. 2002-ben még működött.

Nemzeti Címer Bizottság

A 2011. évi CCII. törvény (kihirdetve 2011. 12. 30.), Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről címmel szabályozta Magyarország címerének és zászlajának használatát, valamint a 4. § (2) létrehozta a Nemzeti Címer Bizottságot. Feladata a helyi önkormányzati és a nemzetiségi önkormányzati címerek szakszerű és a címertani hagyományoknak megfelelő megalkotásának elősegítése. A törvény szerint a helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat a címerének megalkotása vagy módosítása előtt kikéri a Bizottság véleményét. A 8. § értelmében: A magyar tengeri és folyami hajók, továbbá egyéb vízi járművek az állami felségjog jelzésére a lobogót használják a hajózásról szóló nemzetközi szerződések irányadó rendelkezéseivel összhangban. A 10. § (1) értelmében: A címert vagy a zászlót tartalmazó védjegy vagy ilyen formatervezési minta oltalmának megadásához szükséges engedély megadásáról - kérelemre, a védjegybejelentésben megjelölt árujegyzék szerinti áruk, szolgáltatások, illetve a minta szerinti termék tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszter véleményének kikérése után - a nemzetpolitikáért felelős miniszter dönt. A kérelem elbírálása során a nemzetpolitikáért felelős miniszter mérlegeli, hogy az áru, szolgáltatás sajátos nemzeti jellege, a kérelmező tevékenységének nemzetgazdasági jelentősége és kiviteli nagyságrendje indokolttá teszi-e a címernek vagy a zászlónak a védjegy vagy formatervezési mintaoltalom részeként való használatát. A 24. § (1) c) pont értelmében a kormány felhatalmazást kap arra, hogy a Nemzeti Címer Bizottság tagjaira, működésére, feladataira és eljárására vonatkozó előírásokat rendeletben szabályozza. (Erre vonatkozik a 138/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet.) A (4) bekezdés értelmében a nemzetpolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap, hogy rendeletben szabályozza a címert vagy a zászlót tartalmazó védjegy és formatervezési minta oltalmának megadásához szükséges engedély megadásának részletes feltételeit és az engedélyezés különös eljárási szabályait. (Erre vonatkozik a 37/2012. (VIII. 22.) KIM rendelet.) [1] [2]

Az 138/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet a Nemzeti Címer Bizottságról címmel rendelkezik a bizottság feladatáról (a címerek szakszerű és a címertani hagyományoknak megfelelő megalkotásának elősegítése; a helyi önkormányzatok és nemzetiségi önkormányzatok címereinek tervezett és már meglévő címereiről címertani szakmai szempontok alapján vélemény kialakítása és szükség szerint javaslatok megfogalmazása a címerek címertani hagyományoknak megfelelő kialakítására), tagjairól, szervezetéről, működéséről és eljárásrendjéről: öt állandó tagja van; elnöke a miniszterelnök általános helyettese; a Bizottság állandó tagja a Miniszterelnökséget vezető miniszter vagy az általa kijelölt állami vezető; a Bizottság elnöke felkéri a Köztársasági Elnöki Hivatal főigazgatóját, hogy állandó tagként vegyen részt a Bizottság munkájában vagy jelölje ki a képviseletében eljáró tagot; a Bizottság további állandó tagja a Bizottság elnökének felkérése alapján a) a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke vagy az általa kijelölt tag, és b) a címertan területén elismert heraldikai szakértő; a Bizottság tagjai tevékenységükért díjazásban nem részesülnek és a Bizottság tagjaként végzett feladatellátással összefüggésben költségtérítés elszámolására nem jogosultak; a bizottsági tagság megszűnik kijelölés esetében lemondással és a kijelölés visszavonásával, lemondással és a megbízás visszavonásával; a Bizottság működési feltételeit, valamint a titkársági feladatok ellátását a Miniszterelnökség biztosítja; a Bizottság működési rendjét meghatározó ügyrendjét maga állapítja meg; a Bizottság szükség szerint, de évente legalább négyszer tart ülést, az ülést az elnök hívja össze; a Bizottság akkor határozatképes, ha legalább három tag - köztük az elnök - jelen van; a Bizottság az önkormányzat felkérése alapján az önkormányzati címerről vagy címer tervezetéről a véleményét - az ügyrendjében meghatározott döntés-előkészítést követően - állásfoglalásként adja ki; a Bizottság a döntés-előkészítés során szakértőt vehet igénybe, valamint a címerről vagy címer-tervezetről további tájékoztatást kérhet; a Bizottság a véleményét tartalmazó állásfoglalásában a címer vagy címer-tervezet értékelése mellett javaslatokat fogalmazhat meg az önkormányzat részére; a Bizottság egyszerű szótöbbséggel dönt. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt; a Bizottság az állásfoglalását kilencven napon belül alakítja ki és arról tájékoztatja az önkormányzatot; ki van zárva a döntéshozatalból a Bizottság tagja, ha a címer megalkotása, módosítása során az eredeti tervek elkészítésében részt vett [jó nagy hülyeség - Sz. L.]; a miniszterelnök általános helyettese a rendelet hatálybalépését követő tizenöt napon belül felkéri a Bizottság tagjait és a rendelet hatálybalépését követő negyvenöt napon belül összehívja a Bizottság alakuló ülését. [3]

Az 37/2012. (VIII. 22.) KIM rendelet a címert vagy a zászlót tartalmazó védjegy és formatervezési minta oltalmának megadásához szükséges engedélyről címmel rendelkezik arról, hogy Magyarország címere, annak elkülöníthető elemei, valamint Magyarország zászlaja, védjegy vagy formatervezési minta részeként való használatára szóló engedély iránti kérelem elbírálása során milyen szempontokat vesz figyelembe. Ennek értelmében az áru vagy szolgáltatás tárgykörén kívül a címerekre vonatkozóan a következő megfontolások érvényesülnek: 2. § Az engedély iránti kérelmet a miniszter elutasítja, ha a címernek vagy elkülöníthető elemeinek védjegy vagy formatervezési minta részeként való használata megtévesztő módon az államiság vagy a hivatalosság látszatát kelti. 4. § A Címertv. 1. § (1) bekezdésében felsorolt személyek és intézmények a címert, annak elkülöníthető elemeit vagy a zászlót védjegy vagy formatervezési minta elemeként a Címertv. 10. §-a szerinti engedéllyel használhatják. Az engedélyezési eljárás során érvényesülő releváns rendelkezések: 5. § (1) A kérelmező kérelméhez csatolja azokat a bizonyítékokat, amelyekkel igazolni kívánja, hogy a kérelemmel érintett áru vagy szolgáltatás sajátos nemzeti jellege, a kérelmező tevékenységének nemzetgazdasági jelentősége, illetve kiviteli nagyságrendje indokolttá teszi a teljes címer, annak elkülöníthető eleme vagy a zászló védjegy vagy formatervezési minta részeként való használatát. ... 6. § (1) Az 1-4. §-t és az 5. § (1)-(3) bekezdését kell alkalmazni a teljes címert, annak elkülöníthető elemeit vagy a zászlót tartalmazó megjelölésekre és formatervezési mintákra az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Egyezmény (a továbbiakban: PUE) részes államaiban vagy a Kereskedelmi Világszervezet tagjaiban nemzeti vagy nemzetközi bejelentés alapján megszerezni kívánt oltalomhoz, valamint a közösségi védjegy- vagy formatervezési minta-oltalomhoz szükséges engedély iránti kérelem elbírálása esetén is ... [4]

A kormány azért döntött a Nemzeti Címer Bizottság felállításáról, mert az utóbbi években számos méltatlan, a címertan szempontjainak nem megfelelő önkormányzati címer megalkotására került sor. A bizottság véleményezi a települések és nemzetiségi önkormányzatok már meglevő vagy tervezés alatt álló címereit, de nem világos, hogy a helyhatóságoknak kötelező lesz-e megváltoztatniuk a kifogásolt jelképeket. A Bizottság 2016. szeptember 13. napján dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vezetésével megtartotta alakuló ülését. Semlyén Zsolt kormányfőhelyettes, a Bizottság elnöke Bertényi Ivánt is felkérte a bizottságba, aki szerint szükség lesz a munkájukra, mert utoljára a rendszerváltás előtt létezett címerzsűri, amely véleményezte a címereket. Akkor még bírságokat is kiszabtak a szabályok megsértése miatt.

A törvény értelmében a helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat a címerének megalkotása vagy módosítása előtt köteles kikérni a Bizottság véleményét.

A Bizottság a helyi vagy nemzetiségi önkormányzat felkérése alapján az önkormányzati címerről vagy címer tervezetéről a véleményét állásfoglalásként adja ki, és a címer vagy címer-tervezet értékelése mellett javaslatokat fogalmazhat meg a helyi vagy nemzetiségi önkormányzat részére. A Bizottság az állásfoglalását kilencven napon belül alakítja ki, és arról tájékoztatja a kezdeményező önkormányzatot.

Ahhoz, hogy a Bizottság szakmailag és heraldikailag is megalapozott döntést tudjon hozni, szükséges a testület részére a kérelmező helyi és/vagy nemzetiségi önkormányzatoknak az alábbiak megküldése:

- a címertervezet színes képi megjelenítése (A/4-es méretben);

- a címertervezet pontos és részletes szöveges leírása;

- az adott település, megye, illetőleg az adott településen, megyében élő nemzetiség történetének bemutatása, különös tekintettel annak címertervezettel való összefüggéseire (maximum 5000 karakterben);

- a címertervezet megalkotásának okait és szempontjait összefoglaló melléklet (maximum 2000 karakter terjedelemben);

- egyéb relevánsnak tartott képi vagy szöveges melléklet.

Postai úton: 1014 Budapest, Színház utca 1-9.

E-mailen: nemzeticimerbizottsag@me.gov.hu [5]

Egyesületek[szerkesztés]

Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület - Sepsiszentgyörgyi székhelyű egyesület. 2015. január 16-án jegyezték be a sepsiszentgyörgyi bíróságon. Első elnöke Dr. Szekeres Attila István. Célja az erdélyi történelmi jelképek – címerek, pecsétek, zászlók – kutatása és a kutatási eredmények népszerűsítése hazai magyar és román nyelvű, magyarországi, valamint nemzetközi konferenciákon, hazai és külföldi folyóiratokban. Továbbá tematikus konferenciák szervezése, saját kiadványok megjelentetése. Az egyesület tanácsadást is vállal, segít a közigazgatási egységek címerének és zászlajának megtervezésében. Az egyesület szorgalmazza a történelmi jelképek használatát, és határozottan kiáll a több évszázados szimbólumok változatlan alkalmazásáért.

Az egyesület Erdély címerén alapuló jelképe dr. Tudor-Radu Tiron heraldikus, címerművész, a Nemzetközi Heraldikai Akadémia társult tagja és dr. Szekeres Attila István heraldikus, címergrafikus közös munkája.

Kiadványok[szerkesztés]

Magyar Herold. Forrásközlö, családtörténeti és címertani évkönyv. Egy számmal jelent meg (1984).

Maticula (a Magyar Családtörténet-Kutató Egyesület negyedévente megjelenő kiadványa, 2011-től)[6]

http://www.ngw.nl/heraldrywiki/index.php?title=Civic_Heraldry_Literature