Heraldikai lexikon/Gúnycímer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Névváltozatok:
guny-czímer (Orosz Ernő 1906, Gutthay), gúnyos czímer, tréfás czímer (Bárczay 6.)

de: Schimpfwappen, Spottwappen
Rövidítések

Gutthay címer
A Sánkfalvy család 1455-ben elnyert majma
Sánkfalvy Antal püspök 1489-ben elnyert új címere
A Várallyay címerben (1599) klopfolót tartó kar alatt hímvessző látható

A gúnycímer olyan címer, illetve címerkép, mellyel egy személy, család vagy város kegyvesztettségére utalnak, illetve szándékosan valamilyen dehonesztáló tartalmat fejeznek ki általa. Ezzel azt fejezik ki, hogy a címer viselője rendelkezik ugyan címmel, de ez valójában nincs összhangban a rangjával vagy nem méltó rá.

Idővel ezen címereket az adott család vagy város igyekezett más jelképre cserélni, mely alkalmas volt arra, hogy a címerek által közvetített tekintély forrása legyen. Így például 1310-ben a velencei Tiepoli család címerében a doge elleni (Baiamonte Tiepolo) összeesküvés büntetéseként elnyert skorpiófarkakat később megváltoztatott formában ábrázolták, és velencei hercegi süvegként írták le.

Úgy tűnik, hogy a Sánkfalvy család is kényelmetlenül érezte magát az 1455-ben kapott majmot ábrázoló címere miatt és nem is használta tovább, miután 1489-ben sikerült egy újabbat kieszközölniük.

Tipikus gúny- vagy tréfás címer az is, melyet 1582-ben Radéczi István, egri püspök, magyarországi helytartó eszközölt ki Rudolf királytól Gutthay Mátyás nevű udvari bolondjának. A címerben ezüst bakkecskén parádézó, vitézi öltözetű, peckes, méltóságteljes tartású majom feszít vörös dolmányában, a fején kalappal, nadrág és csizma nélkül. Jobb kezében zászlós kopja, bal csípőjén szablya látható.[1] Ennél kegyetlenebb gúnycímer Váraljai Istváné, az erdélyi fejedelem miskároló mesteréé 1599-ből. (Miskárolás: a házisertés nőstényének ivartalanítása.)

Svájcban a medvéket jól látható vörös nemi szervvel kell ábrázolni, mert különben a címerviselő medvéjét lánymedvének csúfolták. Ezen ábrázolásmód elmulasztása 1579-ben majdnem háborúhoz vezetett St. Gallen és Appenzell között, amikor egy St. Gallen-i nyomdász a kalendáriumában a svájci kantonokat ábrázoló címerek között nemi szerv nélkül ábrázolta Appenzell medvéjét. A háborút csak úgy sikerült elkerülni, hogy az illető nyomdász alázatos bocsánatért esedezett és St. Gallen a kalendárium összes fellelhető példányát megsemmisítette.

A tréfás címereket egy fokkal enyhébb ábrázolásmódnak is tekinthetjük a gúnycímerekhez képest. Itt nem a rosszindulatú megbélyegzés a cél, hanem az elnéző szemlélet. A Váradi (Kalmár) Jánosnak 1669-ben adományozott címerben látható oroszlán hátrafelé néz, miközben mellső lábával fülét vakarja. Ez az ábrázolásmód azon heraldikai elvnek az ellentéte, mely szerint a címerállatok megjelenésének méltóságteljesnek, tekintélykeltőnek kell lennie. A királyi pózzal szemben azonban a Váradi-címer oroszlánja nem az állatok királyának bátorságát, rettenthetetlenségét, vitézségét jelképezi, hanem az emberi gyarlóságot, a félelmet, a gyávaságot, a kudarcot. Az efféle címerekkel mindig valamilyen személyes eseményre, anekdotára utalnak. A címer szimbolikus funkciója mellett itt tehát a leíró funkció is jelentős szerepet kap, mert a címer nem egy általános érvényű jelkép részeleme, hanem egy személyes jellegű utalás képi megfogalmazása.

A huszitákat gúnyoló zászlókra vörös alapon fehér ludat helyeztek, amivel utaltak a felekezet vezetőjének nevére (cseh Hus, a. m. liba). Erre utalt az újfelnémet Hussen szó, a 15. századi héber awwzō: 'ludak', magyar ludas 'hitszegő', számkivetett, kiközösített stb. Németországban a legtöbb gúnyrjaz a parasztháborúk idején keletkezett.

Egyes címerképekhez másodlagosan is kapcsolódhatnak gúnyos tartalmak. Ilyen pl. Fouché francia rendőrminiszter Napóleon által adományozott hercegi címere, melyben egy arany oszlopra tekeredő kígyót találunk. Ezen már a kortársak is jókat somolyogtak, mint „beszélő címeren”.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Gutthay. A megyei levéltár 1582. évi iratai közt egy eredeti armalis található, melyet II. Rudolf 1582. évi február 18-án adott G. Máténak, atyjának Andrásnak, fivéreinek Györgynek, Mihálynak és Gáspárnak a következő czímerrel: Kék pajzsban hármas zöld halom felett szaladó koson vörös ruhás, kardos, vörös török sapkás majom ül s mellső lábaival vörös zászlócskát tart; a zárt sisak disze: zöld halomból kinövő 3 fehér liliom; takarók: arany-kék, ezüst-vörös.
    Kihirdette 1583. évben Nyitramegye.
    A fent közölt s heraldikailag guny-czímernek minősitett, czímert Csoma József ismertette. (Turul 1890. év 46.)" Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger 1906. 86. l.

Lásd még[szerkesztés]

címerművészet, beszélő címer, szégyenjegy