Heraldikai lexikon/Gárdonyi Albert

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Gárdonyi Albert (1874-1946), történész, Gárdonyi Klára apja. 1903-ig eredeti nevét (Grün) használta. 1901-ben jogi doktor lett a budapesti egyetemen. 1907-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1899-ben a Nemzeti Múzeumban könyvtáros, 1904-től a Fővárosi Könyvtár, 1911-től a Fővárosi Levéltár munkatársa, 1914-35 között vezetője. 1913-tól a budapesti egyetem magántanára, 1929-től rendkívüli tanára. A történeti segédtudományok szakértője volt, számos tanulmánya jelent meg a szakfolyóiratokban. Kiegészítette Csánki Dezső, Budapest történetének okleveles emlékei című gyűjteményének I. kötetét a vatikáni levéltárban talált adatokkal és az oklevelek számát 102-ről 320-ra emelte. 1913-ban segítséget nyújtott Martinovics és társai sírjának megtalálásában.

Művei[szerkesztés]

A tudományos paleográfia megalapítása. Történelmi Szemle. 1916

Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a XVIII. században. Budapest, 1917

Bezerédj István. Budapest, I-II. 1918-20 (Bodnár Istvánnal)

A magyar jakubinusok emlékezete. Budapest, 1919

Ötven esztendő Budapest székesfőváros történetéből 1873-1923. Budapest, 1925

A történelmi segédtudományok története. Budapest, 1926

A királyi magyar egyetemi nyomda története. Budapest, 1927 (Iványi Bélával)

Régi pesti könyvkereskedők. Budapest, 1930

A történelmi segédtudományok története Magyarországon. A magyar történettudomány kézikönyve. II. 3. Budapest, 1930. 244-48. l.

Budapest történelmének okleveles emlékei. I. 1936