Heraldikai lexikon/Fegyver
Névváltozatok: fölszerelés (Éber László, ArchÉrt. 1902. 100.[1]), arma: hadi fegyver, nemes tzimer, ékeſség (Pápai/Bod 62.), hadakozó szerszámok (Nyiri 1831. 319.), fegyver, gladius, ensis, arma; gewehr, waffe, rüstung (NySz. I. 782.)
fegyver-csináló: armamentarius [Comenius: Jan. 104., 128.], waffenschmied: „Ide tartozic a lakatos, fegyver csináló, teuzes labta meuves” [Comenius: Jan. 104.] (NySz. I. 433.), fegyverderék-csináló: loricarum fabricator, harnischmacher [Tört. J. XVIII. 230.] (NySz. I. 433.), 1575: fegyuer derék 'páncél' [Helt: Krón. 14: NySz.] (TESz. I. 617.), telifer: fegyver-hordozó, dárda, nyíl, kéz-ív hordozó (Pápai/Bod 609.), e lacunari appenſus gladius: a' padlásra fel-függeſztett fegyver (uo. 55.), armorum denuntiatio: valakire hadi hír izenés, inſpicere arma militis: meg-muſtorálni a' fegyverét, armamenta: mindenféla hadi kéſzület, hadi ſzerſzám, armamentarium: fegyveres ház, armatura: fegyveri kéſzület, armatus: fel-fegyverkezett, fel-készült, armatiſſimus: igen fegyveres, armatus: fel-fegyverkezés, armifer: fegyveres, armiferi labores: hadi munkák, armiger: fegyver-viselö́, hordozó, armiluſtrium: népnek fegyveresen való visgáltatása, mustrálás, armipotens: fegyverrel hatalmas, armisonus: fegyverben zö́rgö́, armistitium: frigy, fegyver' meg-ſzünése, armo: fel-kéſzítem, fegyverkezem (uo. 62.), saxo asperare pugionem: meg köſzörǘlni vagy tiſztítani a' fegyvert (uo. 65.), bellicrepa: fegyveres tátz (uo. 80.), bipennifer: két-élǘ fegyver hordozó (uo. 83.), tela conſcripta imagine: képpel tzifrázott fegyverek (uo. 151.), dearmatus: fegyverétö́l meg-foſztatott (uo. 182.), sica deletrix imperii (Cic[ero]): puſztító fegyver (uo. 191.), armis diſcigni: fegyvert róla le-óldani (uo 212.), expeditus miles: könnyǘ ſzerrel kéſzǘlt vitéz (uo. 253.), præfectus armorum: fegyvereknek gondviselö́jök (uo. 484.), pyrrnicha: fegyveres tántz (uo. 511.), telifer: fegyver-hordozó, dárda, nyíl, kéz-ív hordozó (uo. 609.)
Fegyverek, a tárgyak közé tartozó címerképek. A magyar címerek többségében van valamilyen fegyver (általában kard). A leggyakrabban ezek mellék-címerábrák (pl. oroszlán által vagy vitéz által tartott kard) és csak kisebb számban fő-címerábrák.
A fegyverek osztályozása különféle módon lehetséges (hideg és tűzfegyverek, támadó és védelmi fegyverek, rúd- és kézifegyverek, fegyver-gépek, szúró, vágó, súlytó stb. fegyverek) és az egyes fegyvertípusokon belül is számtalan változat van (kard, szablya, tőr, pallos; lándzsa, dárda, nyárs, dzsida; tornasisak, csőrsisak, csöbörsisak stb.). Ennek megfelelően a címerpajzsokon is számtalan fegyver fordulhat elő.
A magyar könnyűlovasság fegyverzete a török korban a toborzási előírások szerint fegyverderék, páncél, sisak, kopja, tőr, szekerce és „félkéz” puska volt. A gyalogság fegyverzete a tizenötéves háború idején kopja, puska és szablya volt.
A fegyvereknek a címerekben jelképes értelme is lehet, főleg az egyházi heraldikában, ahol egyes szentek atribútumai között fegyverek is vannak. Szent Pál nyomán a kereszténységben a szellem (hit) harcosának fegyverzete a következő erényekkel van összefüggésben: igazságosság – öv, tisztaság – páncél, apostoli buzgalom – saru, hit – pajzs, reménység az üdvösségben – sisak, isten szava – kard. A fegyverek a jelképei. A fegyverletétel a vereség jelképes és gyakorlati elismerését jelenti, amikor a legyőzött aláveti magát a győztes akaratának.
A fegyvergyártók (ágyúöntők, pajzsgyártók, puskaművesek, kardgyártók, -csiszárok, páncélkészítők, fegyverderékgyártók stb.) külön céhekbe tömörültek.
Pajzsgyártók (clipeator, clipearius, clipeipar, pawismacher, pawesner) a 16. század óta ismeretek Kassán. Barlabás 1509-ben nyert polgárjogot. A kassai pajzsgyártók 1517 óta a fazekasokkal voltak egy céhben s Barlabás lett első céhmesterük. 1530-tól mind sűrűbben tűnnek fel. Ők készítették a kopjákat is.274. Gergely pesti paizsgyártó 1492, Péter rimaszombati 1560, Benedek nagyváradi 1561 említtetik. Márton pozsonyi mesternél tanult Péter 1568-ban. Gergely, János és Balázs eperjesi mesterek (1594); Gergely (1601.) az egyesült nyereggyártó-, csiszár- és asztalos czéhhel együtt tanúsítja, hogy János paizsgyártó Eperjesen atyjánál tanult. 189. 1635-ben Kassán Paizsgyártó György említtetik, aki Paizsgyártó Jánosnál tanulta mesterségét.57.
Irodalom[szerkesztés]
Czuberka Alfréd: Kuruczkori fegyverek. Budapest, 1906. -- 382.
http://gorod.crimea.edu/librari/ricari_sred/index.html
https://ia801704.us.archive.org/25/items/magyarhadtrtnelm00mill/magyarhadtrtnelm00mill.pdf