Heraldikai lexikon/Drágakövek
Névváltozatok: díszkövek (Orbán 1889. 144.), jocalia, jubilia: drága kövek (Pápai/Bod 668.), mesoleucos: drága kö́ (uo. 391.), gemma: drága kö́, fakadás, bimbó, szem, gemmarius (Plin[ius]): drága kö́ árros, gyöngy árros, jubilér (uo. 290.), draga kövek (Karácsony 1606/1620), ékkövek, boglár, nemes kövek (TESz. I. 674.), gemkő (NySz. I. 1059), karbunkulus 'vörös drágakövek'
carbunculo (Plin[ius]): tüz módra égek, fénylem, carbunculoſus: ragyás, égett, carbunculus: hólt ſzenetske, tüzes kelés, drága kö́ (uo. 98.)
en: precious stones, de: Edelsteinen, it: pietra preciosa
aspilates: ezüst ſzínǘ drága kö́ (Pápai/Bod 66.), balanites: makk forma drága-kö́ (uo. 78.), batrachites: varas béka forma drága kö́ (uo. 80.), beryllus: zöld drága kö́, türkés (uo. 82.), brontia: menykö́vel esett drága kö́ (uo. 86.), calamites: tengerben termö́ drága kö́ (uo. 90.), carchedonius: kárkédon drága kö́ (uo. 98.), chalazias: gamaho, drága kö́ (uo. 107.), cheramides (Plin[ius]): drága kö́ neme (uo. 109.), chryſolampis: topázius kö́, chrysolithus (Plin[ius]): arany ſzínǘ drága kö́ (uo. 110.), corallum: kaláris, corallis: drága kö́ neme (uo. 167.), cyanus: 'záfir-kö́, cyanus mas: kék 'zafir, cyanus fœmina: fejér 'záfir, turkés (uo. 180.), hyacinthum: hiátzintus kö́ (uo. 199.), hyacinthus: hiátzintos fǘ, vagy kö́ (uo. 308.), hæmatites: vér-kö́ (uo. 298.), jaſpis: drága jáspis kö́ (uo. 310.), lychnis: tüz módra tündöklö́ drága kö́, tsillag virág (uo. 379.), molochites: málva virág-ſzinǘ drága kö́ (uo. 398.), onyx: óniks drága kö́, opalus: sok ſzínt mútató igen ſzép drága kö́ (uo. 432.), oſtracites: tserép-ſzinǘ drága-kö́ (uo. 438.), pyritis: tüz módjára ſzikrázó drága kö́, pyropus: tüz-ſzínǘ némelly drága kö́, némellyek rubintnak, vagy kárbunkulusnak tartják (uo. 510.), sapphirus: sáfir kö́, sarda: veres drága kö́, kornil-kö́ (uo. 547.), sardonyx: sárdoniks drága kö́ (uo. 548.), selenites: méz ſzínǘ világos drága kö́ (uo. 557.), smaragdus: smaragd (uo. 569.), telicardium: egy ſzív formájú drága-kö́ (uo. 609.), topazius: egy drága-kö́' neme, topáz-kö́ (uo. 619.), trichrus: egy három ſzínt mútató drága kö́ (uo. 627.), lapilli virides: smaragdok (uo. 649.), mohatra: drága köveknek, gyöngyöknek zálogba vettetésekrö́l-való írás (uo. 669.)
„Az crisolit, ha gyűrűben foglalja ember, sárga betegséget eltávoztat” [Kecsk.: Ötv. M. 280.], „[az saphir], ha méregnek dagadását érik vélle, meg-gyógyíttya” [Kecsk.: Ötv. M. 270.] (NySz. I. 479.), gemakó: chalarias [PPBl.], kamee (Nysz. I. 1059), „harom arany gywryw, az egykbe wagyon, az nagyobyka egy karniol, a massykba wagyon egy gemako” [RMNy. II. 57.], „Mind gemakónak híják azt, valamellyet emberfő-formára faragnak, akar micsoda kőből faragják” [Kecskeméti W. Péter: Ötvösmesterségről írt könyve. Kiad. Ballagi Aladár. (Arch. Ért. Uj f. III.) 285.], gamakós: cameo ornatus (NySz. I. 1059.), apyrotos: kárbunkulus drága kö́ (Pápai/Bod 57.), Ereg rwbÿn <öreg rubin>, hegÿes ghemant, lapÿs ghemanth, Ereg ghengh <öreg gyöngy>, Ereg Saffÿr, smaragd (1541-ből, mind Hegedűs-Papp 585.)
Drágakövek, a címertanban többféleképpen szereplő ritka ásványfajták. Drágakövekkel díszítik a koronákat, a gyűrűket, a jogarokat, rendjeleket stb. A középkorban néhány ünnepi uralkodói pajzs címerábráit is drágakövekből rakták ki. Régebben az uralkodói címerek színjelölésére is különféle drágagöveket használtak. Az egyes drágakövekhez különféle csodás tulajdonságokat (gyógyító erő, a méreg kimutatása, szerencsehozás) kapcsoltak, társították őket a bolygókkal, a fémekkel stb. Részei a néphitnek is, melyek gyakori eleme az elásott kincsekről szóló mondák. A Drugethek kincséről a család kihalása után évszázadokkal is sokáig regéltek. A stilizált drágakövek néha a címerekben is előfordulnak. Háromszögű vörös karbunkulus van a br. (Sola) Pilvacsalád címerének boglárpajzsán a torony fölött, melyet oldalról egy-egy oroszlán tart.
A vésés technikája szerint különféle drágakövek vannak.A kámea (köz. la: cammaeus, it: cameo, fr: camée) domborúan vésett, legtöbbször alakos díszítésű drágakő. A gemma kisméretű művészien vésett kő. Az anyaga féldrágakő, drágakő vagy más anyag (pl. kagylóhéj, elefántcsont). Az ókortól a 19. századig kedvelt ékszer volt. Az ókori gemmák többsége kámea volt. A másik vésési technika az intaglio, mely mélyített, míg a cameo domború véset.Hasonló technikákkal vésték a pecséteket is.
„15. Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával...
17.És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az első sor.
18. A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt.
19. A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.
20. A negyedik sor: krizolith, ónox és jáspis; arany boglárokba legyenek foglalva.
21. A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettő legyen az ő nevök szerint, mint a pecsét, úgy legyenek metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.”
(Mózes II. 28: 15-21.)
acentera: ki-ſimíttatott drága kövek, fúlák nélkǘl való állatok (Pápai/Bod 12.)
A középkorban a drágaköveknek is különféle szimbolikus jelentést tulajdonítottak. Így pl. a zafírt a a a belső béke, a szűzies tisztaság és a boldogság jelképének tekintették. Ezért is leggyakoribb a a főpapi gyűrűk között.201.