Heraldikai lexikon/Conrad von Mure
Conrad von Mure (1210-1281) zürichi teológus. A neve előfordul Konrad von Mure, Conradus de Mure alakban is.
1233-tól a zürichi káptalan papja, 1244-ben iskolamester, 1258-ban kántor (éneklő kanonok) volt Zürichben.
Munkássága[szerkesztés]
Munkáit latin nyelven alkotta, a zürichi székesegyház kanonokja volt. Feltehetőleg Bolognában és Párizsban tanult, magiszteri fokozatot is szerzett; tanulmányai befejezte után Zürichben maga is tanított. Irodalmi munkásságát is a tanítás inspirálta. Legismertebb műve a Fabularius (Meséskönyv), egy mitológiai lexikon (Repertorium vocabbolorum, Szótár, első nyomtatott kiadás: 1470). Legtöbb munkáját versben írta: nyelvtanát (Novus Graecismus, A görög nyelv könyve; másik címén Elucidarium carminum et historiarum, Magyarázó könyv versekhez és történetekhez, 1498), állattanát (De naturalis animalium, Az állatok természetéről), valamint a világ első földrajzi névtárát (Libellus de propriis nominibus fluvium et montium, Könyvecske a folyók és a hegyek tulajdonneveiről), amely azonban elveszett. Szintén versben írt egy heraldikával foglalkozó művet Clipearius Teutonicus (Német pajzs-könyv) címmel, amely hamar közkedveltté vált, s a korabeli címertan egyik legfontosabb műve lett. Történeti érdekessége, hogy 73 címert ír le benne. Megverselte szentek életét, valamint Habsburg Rudolfot kétszer is; a morvamezei győzelemről írt 1800 sora elveszett, de a Commendaticia Rudolfi regis (Rudolf király dicsérete) ismert. A levél- és oklevélszerkesztést tanító művek sorát is gazdagította Summa de arte prosandi (A prózaírás tudománya) című művével, amely a korában már hanyatlásnak induló verses próza elméletével foglalkozik.
1250-ből való latinul írt Clipearius[1] című műve rímpárokkal írja le a német-római császárok, egyes királyok, fejedelmek, grófok és urak címerét. Költeményeiben foglalkozott teológiai és nyelvészeti kérdésekkel is. A mű fennmaradását annak köszönheti, hogy nagy részét mintegy kétszáz évvel később Felix Hemmerlin átvette a maga Tractatus de nobilitate et rusticitate című művébe. Mure jegyzékében összesen 160 vers szerepel, de ezek közül Hemmerlin csak 146-ot vett át. Ezt az írást 1880-ban Theodor von Liebenau, luzerni városi levéltáros adta ki újra.
Téves formában közli a magyar király címerét is: vörös mezőben fehér ló nyereggel és zablával, ami a régebbi heraldikusok szerint voltaképpen a braunschweigi címerrel azonos, melyet azzal magyaráznak, hogy a műben különben is sok a téves leírás. Valószínűbb azonban, hogy ezt az ábrát a címerkönyv összeállítója valamilyen ló veretjelű magyar pénzről vagy (pecsét)gyűrűről vette, melynek végső magyar forrása a Fehérló-monda lehet. A sólymot tartó lovas megtalálható pl. III. Béla (1172–1196) egyik lemezpénzén és pecsétgyűrűjén, melyet ellenőrző pecsétként nyomott a nagypecsétjének viaszába. Ehhez hasonló I. Imre (1196–1204) pecsétgyűrűje is, melyet szintén belenyomott a nagypecsétje viszába.
Jegyzetek[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Verfasserlexikon 2. kiad. 5 (1985)
- Heidi Leuppi, Der Liber ordinarius des Konrad von Mure. Die Gottesdienstordnung am Grossmünster in Zürich, (Spicilegium Friburgense 37), Fribourg 1995, in: Rivista di storia e letteratura religiosa 34/3 (1998) 674-675.
Források[szerkesztés]
Világirodalmi kisenciklopédia I-II (Budapest, 1976) ISBN 963-280-286-1