Heraldikai lexikon/Borítás
Névváltozatok: zománcz (Tagányi 1880. 5.), tinktúrák, címerszín, színek, színezék, bevonat; tegmentum: boríték, tegmenta ſcutis detrahere: a' paisok' borítékjait le-vonni (Pápai/Bod 609.)
en: tincture
"A mezőnek okvetlenül zománczczal kell birnia, mely lehet vagy fém, t. i. arany vagy ezüst, vagy szin, mint veres, kék, zöld, fekete és bibor, vagy pedig szőrme (Pelzwerk, Fourrure, Furs), milyen például a hermelin." (Tagányi 1880. 5.)
"[Pápai Páriz Ferenc, Ars heraldica című művének XIV. fejezetében] A heraldikai színek kétfélék, azaz tulajdonképeni színek és érczek. Hajdan főként csak három színt használtak: pirosat, kéket és feketét; az a vérkiontást, amaz az ütéshelyet, ez a halált a hazáért jelentvén; a fehér és sárga csak akkor vétetett be a czímerészetbe, ha a dolgoknak természeti színe olyan volt. És később is a paizs mezejét soha sem festették fehér- vagy sárgára, hanem erre aranyat és ezüstöt használtak. A zöld és biborszín is sokáig kihagyatott, csak később vétetett be, színtúgy a rózsaszín, bársonyszín és hermelin. Színt színre nem lehet tenni. S nem minden fejedelem ugyanazon színekben gyönyörködik, hanem a különböző fejedelmek különböző színeken. Az érdem ugyan egy, de a kitüntetés többféle lehet, s míg egyik egy pályán szerez kitüntetést, a koczka is más lehet, melylyel jutalmaztatik. Úgy látszik, hogy első helyen áll a császári fekete sas. A régi sziléziai népek paizsukat s testöket feketére festették és sötét éjjel kezdtek harczhoz, hogy szörnyű tekintetökkel az ellenséget megrémítsék. A szászok Nagy Károly előtt paizsokon fekete lovat hordoztak, hogy keresztyénné lettek, fehérre változtatták. A lüneburgi herczegek czímerében maig is fennmaradt a ló. ... A színeknek is van saját jelentőségük, így a fekete a gyász, a fehér az öröm színe; a piros a katonai bátorság, a zöld a remény, a bibor a szemérem, a kék a tisztaság, ártatlanság, szentség, az arany a bölcsesség színe. Így továbbá a berlini nagy könyvtárban a theologiai könyvek, mind kék színnel vannak jegyezve, minthogy égi dolgokat tárgyalnak; a jogi munkák pirossal, minthogy a vér körül sokat foglalkoznak; az orvosiak zölddel, minthogy a gyógyszerek füvekből kerülnek; a politikai munkák biborral; a szám- és mértaniak aranynyal. Néha szebb színeket kap az illető jutalmazásból, mint a szász Witekind fehér lovat, fekete helyett, a mint már említettük; s a mecklenburgi ház IV. Károlytól természetes ökörszarvak helyett arany szarvakat; máskor büntetésűl szolgálnak a czímerszínek változásai vagy a kitörlések." (Deák Farkas: Az első magyar czímertan. Turul, 1883/3.[1])
A borítás a heraldikai színezékek összefoglaló neve. A fémek, színek és prémek tartoznak ide. Egyes kutatók a fémeket is színeknek nevezik, néhány mai svájci kutató pedig a mázak közé sorolja a bundabőröket is. A borítások a címerábrák alapját képezik, mely lehet egyféle borítású és többféle borítású alap.
A borítások fontosságát jellemzi, hogy a címer létezhet címerábrák nélkül, de szín nélkül soha. (Ezzel ellentétes volt a lengyel nemesi felfogás, ahol a címert a jelkép és az ábra képezi és nem a mező vagy a szín.[1]) A legrégibb fennmaradt címerábrázolások semmilyen ábrát nem tartalmaznak, hanem általában két borításból állnak. Innen eredeztethetők a későbbi pajzstagolások is. Ez lehetővé tette az azonos borítású címerek megkülönböztetését. A címerpajzs borításából kiindulva a korai heraldikusok eljutottak más bonyolult címertani problémák helyes megértéséig.
A borítás a címerábrák egyik megkülönböztető jegye is, melynek külön funkciója is lehet. Például a cseh Rožmberk család nemzetsége családonként különféle színű rózsákat viselt a címerében.
A heraldikában nem használhatók árnyalt színek, csak az alapszínek. Minden borítás egyenértékű, noha korábban a színekhez különféle jelentéstartalmakat társítottak. Noha a címerjavításnál kitüntetésképp adományozott ún. érdemszínek (de. Vorzugsfarben) már nagyon korán is léteztek, de a színszimbolikát csak később hozták létre egyes heraldikusok.
Borítás:
- Mázak:
- Fémek:
- arany, ezüst
- Színek:
- vörös, kék, zöld, fekete, bíbor és egyéb nemheraldikus színek
- Fémek:
- Bundabőrök:
- Prémek:
- hermelin, evet, mál és egyéb ritka prémek
- Bőrök:
- pillangópikkely, tollpikkely, pikkely és más bőrök
- Prémek:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Brać szlachecka twierdziła, że „znak a figura czyni herb, a nie pole ani barwa".