Heraldikai lexikon/Bilincs
Névváltozatok:
békó (Jakab-Szádeczky 1901. 324.), vaslánc (Nagy Iván VIII. 134.), hengede <kéz-és nyakbilincs> (Zolnay 1977. 149.), nyak vas (Nagy Iván IV.
8.); gallér, galerus, collarium: nyakszorító vas, örv, gallér, nyaki ékesség: collare (NySz. I. 1056.), compedes: békó (Pápai/Bod 132.), pedica: nyǘg, békó (uo. 450.)
"Kinec az talpat veric az teoreokeoc, kit hegedő vasba tartanac, kit vizbe burongatnac." [Bornemisza Péter: Prédikácziók
egész esztendőre. Detrekő és Rábrok 1584. IV. 761.] (M. nyelvtört. I. 289.)
Rövidítések
A bilincs viszonylag ritka címerkép a heraldikában. Főként a beszélő és a névre utaló címerekben fordul elő mint fő címerkép. Mellék-címerképként gyakrabban látható emberek és állatok végtagjain (gyakran nehéz vasgolyóval kiegészítve), illetve nyakán. Ha a kéz- és lábbilincset lánccal kötik össze, vándorvas jön létre.
A névre utaló két keresztbe helyezett nyakvas (collarea) van az Eccard család 1723-as címerében.[1] Az Osztrák Köztársaság pajzstartója a korábbi kétfejű sassal szemben egyfejű sas, lábain a bilincs lánca szét van tépve, ami a szabadság jelképe az új államban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nagy Iván IV. 8.