Heraldikai lexikon/Belorusz heraldika
A litván címer legkorábbi elnevezése ismeretlen, majd a(z óegyházi szláv nyelvű) Litván statútumok (1522-1588) a Pogonia (Pahonia, be: Паго́ня [Pagónya], pl: Pogoń) névvel illetik. Litvánián kívül a Pogonia (litvánul vytis) volt a címere a Belorusz Demokratikus Köztársaságnak (1918-1919) és a Belorusz Köztársaságnak (1991-1995) is.
A Pogonia és a litván vytis jelentése is ugyanaz: ‘küldönc, lovag, üldöző‘, bár a litván elnevezés eredetével kapcsolatban felmerülhet a magyar vitéz szó is. A lovas motívuma először 1329-ben jelenik meg Gedymin nagyfejedelem pszkovi helytartójának, Alexander Michailovics pszkovi fejedelemnek a pecsétjén. Ebben az időben Pszkov Litvániához tartozott. Ugyanebben az időben a pecsétjén Chlieb (Narimont), polacki (polocki) fejedelem is használta a Pohonia lovast. Továbbá a Gusztin krónika szerint Vytenis litván nagyfejedelem (1293-1316) „uralkodni kezdett Litvániában, címert és pecsétet vett fel a maga és Litvánia számára: lovagló páncélos vitézt; ezt a jelképet ma pahoniának nevezik“. Jogaila és Hedvig házasságával a Pahonia, avagy vytis lovasának pajzsára a Hedviget (Magyarországot) jelképező kettős kereszt került, amely egészen 1919-ig, majd az 1990-es évek közepéig volt látható a belorusz címerben.
Edvard Zajkojszki (Эдвард Зайкоўскі, 1952- ),[1] fehérorosz történész a lovas alakját összefüggésbe hozta az ősi szláv lókultusszal, valamint az oroszoknál is népszerű Szent György kultusszal, mely a kutató véleménye szerint a kereszténység előtti pogány Jarilo istenségre, a növényzet, termékenység és tavasz istenére megy vissza. Később a régi szláv tavaszünnepeket Szent Györgynek szentelték, ahol (az egyik változatban) a régi istenség egy férfinak öltözött nő képében lóháton vonult fel. (Radoslav Katičić és Vitomir Belaj, horvát kutatók szerint a nyugati szláv pogányságban gyakran előfordul a szent ló motívuma, akit egy templomban tartanak, és a járásából jóslatokat készítenek; egyes baltikumi és szláv esküvői szertartásokon a ló a fiatal vőlegényt jelképezi; egyes szláv népdalokban a dühös megcsalt feleség megöl egy lovat vagy a fivéreit kéri meg erre. Ebből a két kutató is azt a következtetést vonta le, hogy Jarilo istent a szlávok ló alakjában képzelték el.)
Irodalom[szerkesztés]
Цитов А.К.: Геральдика Беларуси/ Геральдика Белоруссии. Мiнск, 2010 [2]
Аляксей Шаланда: Сiмвалы i гербы зямель Беларусi у X-XVIII стст.: геральдычна-сфрагiстычныя нарысы. Мiнск, 2012
Адамушко В. И. – Елинская М. М.: Современная геральдика Беларуси. Минск, 2012
Т.Капіца, С. Рыбчонак, Дз. Ч. Матвейчык (szerk.): Гербоўнік беларускай шляхты. Минск, I-III. 2002-2014
http://www.ngw.nl/heraldrywiki/index.php?title=Civic_Heraldry_Literature
Külső hivatkozások[szerkesztés]
http://www.hubert-herald.nl/INHOUD.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Pahonia#cite_note-2
http://www.arche.by/by/page/reviews/15682
https://be-x-old.wikipedia.org/wiki/%D0%A2%D1%8B%D1%88%D0%BA%D0%B5%D0%B2%D1%96%D1%87%D1%8B
https://de.wikipedia.org/wiki/Tyszkiewicz_%28Adelsgeschlecht%29