Heraldikai lexikon/Álló

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Az álló a címerekben előforduló állatok (vagy emberek) egyik póza. Olyan címerállat (illetve ember), melynek teste egyenesen felfelé áll, a mellső lábait kinyújtja (az emberek tarthatnak valamit a kezükben) és a két hátsó lábán áll. Szokásos helyzetében az állat jobbra néz (az ember szembe fordul), amit nem kell külön megemlíteni a címerleírásban, csak azt, ha az állat pl. balfelé néző álló vagy másféle pózú, pl. szembenéző. Nem számít állónak (sem "repülő"-nek) a kiterjesztett szárnyú, felegyenesedett testtel ábrázolt, oldalra néző sas és más szárnyas lény, mert ez a szokásos heraldikai pózuk. (A csukott szárnyú, egyenes testtartású madarakat ülőnek nevezzük.), félig ülő félig szökő (Csergheő ArchÉrt. 1889. 140.[1])

Névváltozatok:
egyenes állásban (Jakab-Szádeczky 1901. 386.), fenálló (Nagy Iván III. 212., IV. 119.), fennálló (Gudenus I. 274.), fenálló helyzetben (Nagy Iván VII. 295.), hátulsó lábaira felálló (Nagy Iván IV. 119., 136.), felálló [oroszlán] (Nagy Iván II. 13.), hátulsó lábain ágaskodó (Nagy Iván X. 846.), felállott (Gudenus I. 484.), martalékra vágyó oroszlán (Nagy Iván II. 162.), ragadozásra készülten [oroszlán] (Nagy Iván IV. 107.), támadó helyzetben (Nagy Iván IV. 317.), támadó (Nagy Iván VII. 285.)

de: aufgerichtet

Helyben álló (Bárczay 126.), la: immotus, fr: arręté, de: auf allen Vieren stehend
Rövidítések

Változatai[szerkesztés]

Ide tartoznak a megálló (en: statant, de: stehend) pózú állatok is, melyeknek mind a négy lába (a kétlábúaknál mindkét végtagja, ekkor: kétlábon megálló) a talajon vagy egymás mellett van, átlósan, mely biztosítja az egyensúlyt, a teste pedig vízszintes. Néha az egyik első láb mérsékelten megemelkedhet, illetve a két első láb szorosan egymás mellett is lehet, mely úgy tűnik, mintha az állat nyújtózkodna.

Az induló (de: steigend) olyan négylábon álló állat, mely a fejét felfelé tartja és a farkát lekonyítja, miáltal az a benyomás keletkezik, hogy éppen megállt vagy indulásra kész, bár ez a különbségtétel nem feltétlenül szükséges.

A lépő (en: passant) olyan álló címerállat (főleg oroszlán), mely három lábon áll és az egyik lábát (általában a jobb mellsőt) vízszintesen kinyújtja, miáltal az a benyomás keletkezik, hogy éppen elindult. A lépő vagy induló állat lehet lépő-visszanéző, ha a feje hátrafelé fordul vagy lépő-szembenéző, ha a feje szembe néz. Az oroszlán esetében ezt az ábrázolásmódot a régebbi heraldikában leopárdnak nevezték, ha a kinyújtott nyelve kék (féleg az angol heraldikában).

A legelő (de: weidend) olyan bárány, kos vagy más növényevő állat, mely mind a négy lábával a talajon áll és a fejét lefelé ereszti. A leeresztett fejű ragadozóknál a vizslató kifejezés használható.

Az ugró (en: saliant, de: springend) az álló helyzet egyik változatának tekinthető, amikor a két hátsó lábán (néha kissé megtörten) álló címerállat teste harántosan, nagyjából derékszögben előredől és a két mellső lábát előre nyújtja.

A futó (en: courant) az álló helyzet változata, amikor a címerállat mind a mellső, mind a hátsó lábait teljesen előre, illetve hátrafelé nyújtja és a teste is teljesen megnyúlik.

Lásd még[szerkesztés]

megkülönböztető jegyek, ágaskodó