Heraldikai lexikon/Doborpajzs

Névváltozatok:
alól kerekűlt, Spanyol paizs (Nyiri 1831. 318.), kerek talpú paizs (Bárczay 50.), alul kerek pajzs (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 132.[1]), alúl kerek pajzs (Csoma József Turul 1896/1. 11.[2]), kerekaljú paizs (Réthy László ArchÉrt. 1909. 1.[3]), kerektalpú czímerpajzs (Supka Géza ArchÉrt. 1907. 97.[4])

de: halbrunder Schild, spanischer Schild, unten um den Ecken ausgerundeter Schild, fr: ecu à pointe arrondie, écu en U, dit encore, parfois, écu espagnol, la: scutum in imo imbricatum
Rövidítések

A doborpajzs az élő heraldika korának egyik legkorábbi pajzsformája. Magasabb és egyben szűkebb változata a 12. század végén jelent meg Spanyolországban. A 13. század elején ma is szokásos arányú változata Délnyugat-Franciaországban is elterjedt, majd a század közepén megjelent Languedoc, Provence, Dauphiné, majd Savoya területén és végül és a 14. század végétől egész Európában elterjedt. Egyik első példája Waleran (1180-1226), Luxembourg hercege feleségének doborpajzson viselt címere. A csatában ténylegesen is viselt hadi és heraldikai pajzs volt. A német spanischer Schild, „spanyol pajzs” elnevezés nem igazolható, de a négyelt pajzsok spanyolországi első alkalmazásával nagyjából egy időben jelent meg, viszont ekkoriban szinte egész Európában használták.

"A XV. század második felében már az álló dobhoz való hasonlóságnál fogva, [a pajzs] alsó része domború lévén, doborpaizsnak nevezhető paizsok dívottak, mind ezen paizsok a czimereknél jobbra vagy balra dőlt helyzetben használtattak." (Nagy Iván 1872-1875. 17-18.)

A rómaiak kétféle pajzsot használtak. A kerek pajzsot, melyet tárcsának (en: targe, pl: tarcza) is nevezünk és egy négyszögű lovassági pajzsot, melynek teteje és alja domború volt. Úgy tűnik, hogy ez a pajzsforma Spanyolországban továbbra is használatban maradt, mert a korai spanyol pajzsformák négyszögletesek voltak. A kör alakú pajzsot más kora-középkori népek lovassága is használta.

A doborpajzs másik elődje háromszögű pajzs ívelt oldalú változata. Ennek alját egyszerűen lekerekítették. Ezáltal az alja nem sebezte ki a ló nyakát, másrészt alul a címerábrákat is jobban lehetett ábrázolni, különösen az osztott címerekben. Egyenes teteje és oldala volt, félkör alakú alsó résszel. Egyes változatainál az oldalai nem párhuzamosak a pajzs tetejére, hanem némileg egyenesen befelé tartanak. A doborpajzsok ma is gyakran használt pajzsformák.

A rómaiak által használt négyszögű pajzs
Nagyméretű doborpajzs 14. századi spanyol királyi lovaspecséten
VII. Raymond, Toulouse grófjának kettőspecsétje (1228)
1491
Hegyes sarkú doborpajzs Berlin pecsétjén, 1460 (átmenet a csücsköstalpú pajzs felé)
Berlin pecsétje, 1700 (barokk-kori hegyes sarkú doborpajzs)
Berlin pecsétje, 1709 (Ívelt tetejű doborpajzs)
Befelé szűkülő doborpajzs

Lásd még

pajzs, háromszögű pajzs, Hegyestalpú pajzs