Heraldikai lexikon/Csillag
Névváltozatok: égő csillag (Jakab-Szádeczky 1901. 266.), 1648 k.: stella rutilante: ragyogó csillag (Szálkai 2010. 93-94.), csillagszem, csillagidom (Mihalik József ArchÉrt. 1905. 46., 56.[1]), csillag melynek 5 fénysugara van <ötágú csillag> (Asztalos Miklós? 1939, MNL OL DL 39447[2]), stella: tsillag, errantes ſtellæ: bújdosú tsillagok, trajectio ſtellæ: tsillag repǘlés, lüdértz (Pápai/Bod 580.), aſter: tsillag (uo. 69.), tsillag (Nyiri 1831. 319.), acronychus: tsillag, a' melly eſtve tetſzik-fel, acronictæ: eſtve fel-tetſzö́ tsillagok (Pápai/Bod 14.), apotelesma: tsillagzat' ereje az alatta ſzületettekben (uo. 54.), aſtrolabium: tsillagjárást esmértetö́ réz-ſzerſzám , aſtrologia: égi nézésbö́l jövendö́lö́ tudomány, aſtrologus: égi nézésbö́l jövendö́lö́, kalendáriom iró, aſtronomia: ég forgásának tudománya, aſtronomius: ég' forgásában tudós, aſtroſus: roſz tsillag alatt ſzületett, aſtrum: tsillagzat, aſtrorum dominus: a' Nap (uo. 69.), bolides: futó tsillag, lüdértz (Pápai/Bod 84.), Brachmani: tsillag nézö́ Indiai papok (uo. 85.), canarium ſacrificium: az eb tsillagnak áldozás (uo. 93.), Chaldæus: tsillagból jövendö́lö́, jósló (uo. 108.), circulus ſtellarum: tsillagoknak források (uo. 112.), stella terris citima: a' fö́dhez közelebb való tsillag (uo. 116.), incredibili conſtantia ſunt curſus ſtellarum: megtsalhatatlan renddel forognak a' tsillagok (uo. 155.), contemplator cœli (Cic[ero]): égnek visgálója (uo. 159.), convexum cælum: az ég' bóltozatja, convexa ſidera: gömbölyǘ tsillagok (uo. 165.), errantia ſidera: bújdosó tsillagok (uo. 238.), genethliacus (Gell.): születésrö́l-való, születése' tsillagjából jövendö́lö́, genethliologia: születése' tsillagjából jövendö́lés (uo. 291.), hebeſcunt ſidera: homályoskodnak a' tsillagok (uo. 301.), horoſcopus: valaki' ſzületése óráján fel-tetſzö́ tsillag, óra-jegyzö́ ſzerſzám, árnyék óra (uo. 306.), meatus ſiderum: a' tsillagoknak forgáſok, járáſok (uo. 387.), planeta: bújdosó tsillag (uo. 473.), sidus: tsillagzat, több tsillagokból álló Égi jegy (uo. 565.), solifer: Nap hordozó cirkulus az égen, mellyen a' 12. jegyek ſzerént a' Nap' útja van. (uo. 571.), stationes ſiderum: a' tsillagok' rend-tartásaik (uo. 580.), Salamon-csomó <pentagram> (Gyulai Éva 64.[3])
fr: étoile, en: estoile, de: Stern, la: aster, stella
Névváltozatok: csillagkép, csillagzat, eghbeli iegy (NySz. I. 426.), csillagzás (NySz. I. 427.), jegy (NySz. I. 491.)
la: sidus, astrum, constellatio, de: gestirn
„Megh sokasytom az thy nemteoketh, mynth az egh csillagokath” [Jordánszky kódex 1516-1519. (kiad. Régi magyar nyelvemlékek. V. 68.)] (NySz. I. 426.); „Katona-csillag földerül, zabot ő akkor nem koldúl” [Thaly Kálmán: Adalékok a Thököly és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. I. 241., 245.], „Szenvedéssel adgyák s nem párnásnak nyújtják a becsület csillagát” [Kis-Viczay Péter: Adagia. Bártfa, 1713. 158.] (NySz. I. 426.); állandó csillag: stella fixa [Comenius: Jan.5.; Calepinus szótára 1592.] „Az állandó tsillagok nem egyenleoképpen tsillámlanak” [Comenius: Jan. 7.] (NySz. I. 426.); bolyogó csillag: planeta [Szenci Molnár Albert: Szent Biblia (Károlyi bibliájának 2. kiadása) Hanau, 1608. IV. 239.] (NySz. I. 426.); bujdosó tsillag: planeta [Calepinus; Comenius: Jan. 5.] „A bujdosó csillagok heten vannak, ki ki az eo magán való kerekségében” [Comenius: Jan. 5.], „A bujdosó csilalg semmi jót nem jelent” [Kis-Viczay Péter: Adagia. 229.] (NySz. I. 426.); eb-csillag: Sirius [Comenius: Jan. 6.], Hundstern, „A Sirius, nap után járó eb tsillag képségek indít” [Comenius: Jan. 6.; Lőcsei kalendárium 1676. 47.] (NySz. I. 426.); északi-csillag: stella polaris, nordstern, „Az északi tsillagra fordíttya a mágnes a vasat.” [Pázmány: Prádikátziók. 1045.] „A hajó, ha az éjszaki tsillag után okosan el nem igazodik, úttyát veszti” [Bártfai Szabó Dávid: A magyarság Virági. Komárom, 1803. 204.] (NySz. I. 426.); levegő-csillag: vidus volans [Nom.2 5.]; medve-csillag: ursa, heerwagen, „Medve-tsillag útat a bús révészeknek igazítva mutat” [Faludi Ferenc: Verses Költemények. 1786. 903.] (NySz. I. 426.); rózsa-csillag: „Az eghbeli iegynec, kit bikánac neueznec, 10 gradusa alatt fęnlic vala ez a rosa csillag” [Misocacus Vilhelm: Prognosticon. Kolozsvár, 1578. 18.] (NySz. I. 426.); „Te pedig tsillagász rokonidhosz tüstént vissza mehetsz” [Orczy: KöltSz. 239.] (NySz. I. 427.); fiastyúk-csillagzat: vergiliae, siebengestirn, kaszahúgy-csillagzat: orion, jugula, suculae; medve-csillagzat: ursa, bär, „Medve csillagzatja az ég felső sarkin magát ragyogtatja” [Faludi: Vers. 902.] (NySz. I. 427.), „Hold ees hwgyak, kyheth the fondaalaal: luna et stellae, quae tu fundasti” [Festetics kódex, 1494. k. (Nyelvemléktár XIII.) 6.], „Az egeknek csillaginak és kasza-hugynak, e bokros csillagoknak” [keresszegi H. István: A ker. hit ágazatairól való prédikációk tárháza. Debrecen, 1640. 393.] (NySz. I. 1511.), obeunt ſidera: el-enyéſznek a' tsillagok (Pápai/Bod 419.), obitus ſiderum: tsillagok' el-enyéſzések (uo. 420.), stella nunc deliteſcit, nunc ſe aperit: hol el-búvik, hol ki-mútatja magát a' tsillag (uo. 53.)
„Czak nem az egész szent Iván havában a ♀czillagzás az égi rák iegyben iár” [Kalendárium. Nagyszombat 1658. 35.] (NySz. I. 427.); „Nem egy tsillagzás alatt születettek-é ezek, ha az égi tsillagzásnak az ember születésébe bé- járulható valamelly titkos ereje vagyon?” [Debreczeni Ember Pál: Garizim és Ebal. Kolozsvár, 1702. 85.] (NySz. I. 427.); „Czillagzatoc es planetac” [Szenczi Molnár Albert: A ker. religióra való tanitás. Irta Calvinus J. Hanau, 1624. 146.] (NySz. I. 427.); „Az czillagzatnak nincs mind csak nagy ereje.” [Thaly: Adalékok. I. 115.], „Ved észre jó tsillagzatodat” [Faludi Ferenc: Udvari ember. II. 169.], „Le nyugszik szerentsés tsillagzatja” [faludi: Téli Éjszakák. 675.] (NySz I. 427.); „A réghi déli jegyek ezek: loember, farkas, déli korona (corona austrina), a déli hal (piscis austrinus)” [Apáczai Csere: Encyc. 100.], „A nem régen találtatott déli jegyek ezek: a daru, a tarka barka vad, a déli baromszeglet (triangulum austrinum)” [Uo. 101.] (NySz. I. 491.); „A tsillagopknak tulajdon háza (domus planetarum) az a jegy, a melyben az első teremtésben alattalni iteltetnek” [Apáczai: Encyc. 103.] (NySz. I. 1364.).
Csillag, a természeti tárgyak és jelenségek közé tartozó gyakori címerkép. Egyaránt előfordul a nemesi és a városi címerekben, gyakran félholddal vagy nappal együtt. A szabályszerű csillag a magyar valamint a közép-európai (német, cseh) heraldikában hatágú. A nyugat- és dél-európai heraldikában (angol, francia, olasz stb.) ötágú (néha 5-8 ágú). A címerleírásban csak akkor kell megemlíteni a csillag fajtáját, ha eltér a szokványostól.
A négyágú csillagkereszt (de: Sternkreuz) olyan csillag (vagy kereszt), mely pajzsra helyezve végeivel általában érinti a pajzs szélét. Az ötágú csillag (en: mullet, molet) Angliában a címertörés egyik eszköze, a 3. fiú jelvénye, mely a valóságban a sarkantyú kereke, melyet Franciaországban hatágúként ábrázoltak. Anglában az a nézet vált általánossá, hogy amennyiben ötnél több ága van, az már csillag.
A csóvával ellátott ötágú csillag a betlehemi csillag jelképe, mely Jézus születését jelezte. A hatágú csillag a szinte minden esetben a Szűzanyát jelképezte, de a betlehemi csillagot is jelképezheti. A kereszténységben a teremtés és a Szentháromság jelképe. A magyar heraldikában a leggyakoribb csilalgfajta, a nemesi címerek túlnyomó többségében szerepel. A hétágú, „misztikus” csillag a négyszög és a háromszög egyesítése. A szivárvány, a 7 planetáris szféra, a szférák hétágú zenéjének, a világharmónia, a lélek 7 ajándékának szimbóluma. A nyolcágú csillag Vénusz és az újjászületés csillaga (a fényesen ragyogó hajnalcsillag Jézust is jelképezi). Néha a betlehemi csillag is nyolcágú, mert Dávid, Izrael második királya Betlehemben született Izáj nyolcadik fiaként. Nyolcágú ún. erdészcsillag van makkal a Scheuchenstuel zu Weiching család 1579-es címerének baloldali mezőjében és ugyanaz látható a bal oldali sisak sisakdíszén egy-egy sasszárnyra helyezve. Az erdészcsillag az erdészek szimbóluma volt. Az első adat erre 1879-ből való, majd 1892-ben már biztosan létezett.[1] A kilencágú a Szentlélek csillaga, a tizenkét ágú a 12 izraeli törzsé.
A csillagot az istenek és hősök megtestesülésének tartották. A csillagok és bolygók az ég sátrán átsztűrődő világító ablakok, fények. Az archaikus műveltségek királyi csillagoknak, az égtájak őseinek, a mennyek oszlopainak nevezték azt a négy fényes (fehér, vörös, sárga, „fekete”, azaz kék) csillagot, melyek az idő és a tér sarkait képviselték. (Ezen színek megtalálhatók Hunyadi János kormányzó pajzsán is.) Ezeket személyesítette meg az apokalipszis négy lovasa.
Egy csillagot visel homlokán Szent Domonkos (mert a megkeresztelésekor csillag jelent meg a homlokán), a mellén Aquinói Szt. Tamás és Tolentói Szt. Miklós (mely a halála előtt tűnt fel, és később a halála évfordulóján jelent meg a sírja fölött). 5 csillag övezi Nepomuki Szt. János fejét, 7 csillag Grenoblei Szt. Hugó jelvénye. A 12 csillag Szűz Máriát is jelképezi. Urania, a csillagászat múzsája csillagkoszorút visel. (Jelk. 48.) Jelképes módon olykor uralkodókat is ábrázoltak csillagképek formájában. Kyeser kódexében előfordul Zsigmond király ábrázolása, mint a Nap csillagképe. A királyné, Cillei Borbála ugyanitt mint a Vénusz csillag megszemélyesítője látható, a kezében tartott zászlón a Cilleiek csillagának változatát (hétágú csillagot) visel.
A félhold és a csillag az iszlám jelképe. Hosszabb ideje előfordul Törökország és más iszlám államok címerében. Ezek a keresztes háborúk idejére mennek vissza. A hold eredetileg Bizánc (Konstantinápoly) jelképe volt, azon istennő emlékére, aki a holdat arra utasította, hogy fényesen világítson, s ezzel a várost megmentette Makedóniai Fülöp (Kr. e. 359-336) esti rajtaütésétől. A csillag pedig a betlehemi csillagot jelképezte. A törökök a 15. században a keresztényektől vették át ezen jelképeket.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Zsigó László: „Erdészcsillag”: Egyetemi történetek Sopronból, 1946-1950. In: Sopron nem ereszt. A Soproni Műhely különszáma. Erdészettörténetti Közlemények. XLIV. Sopron 1999.