Hajdu Sándor:Tavaszi tájon
Hajdu Sándor – Versei
Bányász és költő: 77. oldal
Tavaszi tájon
- Néhány szál kedves hóvirágra
- Függesztem lelkem jólesőn,
- Ma kaptam éppen ifjú leányka
- Kezéből künn a dombtetőn.
- Pohárba tettem a kis szobámba.
- Könyvek közül az asztalon
- Dalolva árad szent varázsa
- Köröttem széjjel, lángolón.
- Tavasz van, látod, zengi lágyan
- Szívemhez szóló énekét,
- Tavasz van újra, napsugárban
- Ragyog már künn a lanyha lég.
- Dalol az élet, száll a táncos
- Szellőcske s vígan így zenél:
- Tavasz van újra, fényvirágos,
- Elszállt a hó, a szürke tél!
- Tavasz van újra! Zengi így
- Szívem is vissza már e dalt,
- S szeretnék vígan, táncra kelve
- Dalolni könnyűt és vígat.
- Dalolni szépet hóvirágról
- S arról, ki nékem adta azt:
- A szőke fürtű kisleányról,
- Kinek nyomába fény fakad.
- Pengetném is már könnyű dalba
- Ringatva zengő kedvemet,
- De bárhogy űz is, lám a tarka
- Vidámság: ajkam megreked.
- Ügyetlen lettem már a lenge
- Dalokra, súlyos, képtelen,
- S szégyellem kissé könnyű versbe
- Dalolni kedvem, énekem.
- Harcos regöshöz könnyű nóta
- Nem illik, érzem, nem való,
- Más dalra küldtek, hősi sorsra,
- Nem könnyűt zengni, illanót.
- Szívem bár minden csöppnyi bájtól
- Vidáman felzeng, feldobog,
- De szőke lányról, hóvirágról
- Dalolni én már nem tudok …..
* * *