Hajdu Sándor:Magyar ifjúság

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 86. oldal

Hajdu Sándor

Magyar ifjúság

Hazánk egét, ha terhes árnyra

Felhőzte véres fájdalom,

Vesztett reményű éjszakánkba

Te égtél hittel, lángolón.

Viharvert sorsunk éjjelébe

Te zengted el a hit dalát –

Új eszmék bátor hirdetője

Te voltál mindig Ifjúság!

Hiába szálltak élet-fánkat

Cibáló harcok, zord idők,

Kiállva bátran: nagy csodákat

Műveltél, földet rengetőt.

S rólad dalolta el a költő

A hősök legszebb eposzát –

Tiéd a múlt s az eljövendő,

Örökké harcos Ifjúság!

Sokszor hullattad ifjú véred

Reánk viharzó vad csatán,

De, óh, a harcok, vad veszélyek

Ezután jönnek csak talán.

Köröttünk bőszült harcra törve

Lángokban áll a nagy világ,

S hogy méltó légy a szebb jövőre,

Fel kell készülnöd Ifjúság!

A múlt példáin nőve nagyra,

Tanulj és ápold szellemed,

Hogy bátor szívvel minden harcba

Megállhasd egykor majd helyed

A hősi élet napja fényes

Csodákkal zengje lelked át –

Neked a hősök szent nevéhez

Hűnek kell lenned, Ifjúság!

Akárhol állj, a sorsod egyre:

Kemény harcokra küldetett,

Hogy ifjú hittel, énekelve

Hazádnak áldozd életed.

Petőfi lelke gyújtsa lángra

Veled a búsak templomát -

Előre hát, a szent csatákra,

Mindent legyőző Ifjúság!

.

* ^* *

Feltehetőleg idősebb korában írta

* * *

Hajdu Sándor - Kövecs Imre:Magyar ifjúság