Hajdu Sándor:Bányarobbanás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Hajdu Sándor – Versei

Bányász és költő: 56. oldal

Tokod mellett történt rettenetes eseményről szól az alábbi vers.



Hajdu Sándor


Bányarobbanás

„Apám, óh férjem, gyermekem,
Csak egyszer, egyszer mondd nekem
Ki még a legszebb, drága szót:
Élek, hogy járok, itt vagyok!
Csak egyszer halljam még szavad
S láthassam sápadt arcodat,
Nem hagylak többé menni, nem,
A gyilkos mélybe, kedvesem!”…


Így sír a nép és két kezét
Csüggedt reménnyel tárva szét
Ott áll a gyilkos lyuk felett,
Amelyből tépett testeket
Szállít az akna szája fel,
Akikben tegnap énekelt,
Jaj, még a dacos ősi vágy:
Szent harcot nyerni, új csatát!


S ma már, jaj, vége! Csendesen
Nyugosznak – több mint ötvenen.
Virágos éltük bányalég
Égette holtra, marta szét….
S az árva, özvegy, jó anya
Nem tudja: sajgó bús szava
Átkot zúgjon, vagy szent imát
A gyászba hullott égen át!…

Tokod . Erzsébet-akna,1942.

* * *


Hajdu Sándor:Bányarobbanás