Címerhatározó/EGY/E

Ugrás: navigáció, keresés

A kategória címerei a lap alján érhetők el. (II. a. lépés)

A fő címerábrák fajtája (pó, cöl, hbp, ker, pfő, pta, em, emb, tár, áll, term, növ, ec)

Mesteralakok

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra pólya (pó)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra cölöp (cöl)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra harántpólya vagy balharántpólya (hbp)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra kereszt (ker)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra pajzsfő (pfő)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra pajzstalp (pta)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon egyéb mesteralak (em) van    →Tovább

Címerképek

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra ember (emb)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra tárgy (tár)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra állat (áll)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra természeti tárgy, jelenség (term)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon a fő címerábra növény (növ)    →Tovább

Az egyféle borítású alapon egyéb címerkép (ec) van    →Tovább

Vissza←

Definíciók

• A III. lépésben azt határozzuk meg, hogy az alapon milyen címerábra van. Ez lehet mesteralak vagy címerkép.

[szerkesztés] Fő címerábra

Mivel egy mezőben egyszerre szerepelhet mesteralak és címerkép, sőt több mesteralak és címerkép is, a címerhatározáskor csak a fő címerábrát vesszük figyelembe. A címert tehát aszerint soroljuk be a fő mesteralakkal vagy címerképpel ellátott kategóriába, hogy a (fő) címermezőben milyen fő címerábra van. Ez a határozói sorrendben lehet (egy vagy több) pólya (pó), cölöp (cöl), harántpólya vagy balharántpólya (hbp), kereszt (ker), pajzsfő (pfő), pajzstalp (pta), egyéb mesteralak (em), ember (emb), tárgy (tár), állat (áll), természeti tárgy, jelenség (term), növény (növ) és egyéb címerkép (ec).

Elsőként ezért szükséges a fő címerábrák fogalmát is definiálni.

A címerhatározáskor abból az alapelvből indulunk ki, hogy két címer megkülönböztetéséhez (főleg az osztott címerek esetében) nem szükséges az egész címerpajzsot vizsgálni, egyszerűbb és célravezetőbb csak a fő címermezőt és/vagy a fő címerábrát szemlélni.

Minthogy a címerpajzson általában egyidejűleg több címerábra is szerepel, a meghatározás szempontjából fontos a fő címerábra kijelölése.

A fő címerábra tehát:

I. amely a fő címermezőben domináns, ha ilyen nincs, az, amely

II. meghatározott pajzsrészen található: a boglárhelyen (5), a díszhelyen (2), a főhelyen (1), a pajzsfő hátsó részén (3), a pajzstalp közepén (8 - köldökhely), a pajzsderék elején (4), a pajzsderék bal oldalán (6), a pajzstalp elején (7) vagy a pajzstalp hátsó részén (9).

Nem számít külön címerábrának az, amely szerves részben áll egy másik címerábrával (pl. az oroszlán fején a korona, mancsában a szablya, a gránátból kicsapó lángnyelv, mert ezek a fő címerábra kiegészítő jegyeit, díszítését alkotják vagy az adott címerábrához szervesen hozzá tartozó általános ábrázolásmódok, mint a gránátból kicsapó lángnyelvek vagy a párduc szájából és füleiből előtörő lángnyelvek. A fő címerábra díszítését képezi pl. a sas mellén elhelyezett félhold, a pólyára helyezett leopárd. Mivel csak a 'díszítés' funkcióját töltik be, klasszifikációs szempontból legfeljebb csak mellék-címerábrának fognak számítani. (Ha pl. pólyán leopárd van, a pólya lesz a fő címerábra, annak ellenére, hogy a pólya van alul, mert a leopárd csak a pólya kiegészítő jegye, díszítése.) Így pl. a br. Fejérváry család címerében az oroszlán domináns pozícióban és középen található ugyan, de mégsem ez lesz a fő címerábra, hanem a pólya, mert a pólya az egyféle színű alapon nem hozott létre címermezőt, így a mesteralak (és nem a mező) funkcióját tölti be.

A br. Fejárváry család címerében az egyféle (E) borítású alapon (ké) a fő címerábra (M) a vörös pólya lesz, mert egyrészt ez van középen, másrészt domináns helyzetben is, mely meghatározza a rajta levő oroszlán alakját. Az oroszlán azért van járó pózban, mert a pólya alakja csak ezen póz ábrázolását teszi lehetővé a címeren. Ezért a pólya a fő-, az oroszlán a mellék-címerábra.

Mellette példák láthatók olyan oroszlános címerekre, amikor az oroszlán nem veszíti el a pozícióját, mint fő címerábra, akkor sem, ha több mesteralakot helyeznek el fölötte, mert az oroszlán pozíciója nagysága stb. nem alkalmazkodik a pajzsban szereplő mesteralakok geometriájához. Az első címeren Svédország régi címere látható: arany oroszlán kékkel és ezüsttel hatszor balharántvágott (háromszor harántpólyázott) alapon. Itt a balharántvágás kétféle mázú alap lesz és az oroszlán a fő címerkép. Az alap borításához (a sávok nagyságához) csak a kis vörös szívek alklamazkodnak, így ezek mellék-címerképek. A második pajzson, az Abernethy család vörös oroszlánja látható ezüst alapon, melyek fekete fodros harántpólya húzódik keresztül. Itt is az oroszlán lesz a fő címerábra, annak ellenére, hogy a harántpólya van felül, mivel az nem alkalmazkodik a fodros harántpólya alakjához. Ez a fajta pólya egyébként, melyet keresztül húznak a címerábrán, általában a családi állapotot (pl. a törvénytelen származást) fejezi ki, tehát nem is valódi mesteralak, hanem mellékjegy (brisure). A harmadik pajzs a skót uralkodói család címerének első példája, II. David Bruce, Skócia királyának pajzsa: arany alapon vörös liliomos keretben vörös oroszlán. Mellette (Ros grófja) az oroszlánon még egy sakkozott pólyát is elhelyeztek. Ezzel a megkülönböztetéssel a címerviselő rokonságát fejezték ki a királyi családdal. Az oroszlán alakja itt sem alkalmazkodott a pólya geometriájához, ezért a fő címerábra itt is az oroszlán (azon kívül, hogy az volt az királyi címerben is). Mellette John Stuart (a későbbi III. Róbert király) oroszlánjára egy sakkozott hajtókájú tornagallért helyeztek, de még jellemzőbben mutatja az oroszlán pozícióját, mint fő címerábráét David Stuart, Starthern grófjának címere, ahol az oroszlán fölé nemcsak egy vörös szarufát helyeztek, hanem mindkettő fölé még egy sakkozott pólyát is, mégis ennek ellenére itt is az oroszlán számít a fő címerábrának.

Az utolsó címer (Kutná Hora) esetében az arannyal és vörössel hasított kétféle borítású alapon a fő címerábra a középen látható arany serleg, melyet jobbról egy fekete sas, balról egy ezüst oroszlán tart. Ha a középső címerábra túlságosan kis méretű, akkor el is veszítheti a fő címerábra pozícióját, mely a középső helyzetéből adódik, mert elveszik a domináns jellege. Ilyenkor a fő címerábra a sas, illetve az oroszlán lesz, de csak akkor, ha a serleget vagy bármilyen más címerábrát mindkét oldalról sas, illetve oroszlán tart. Ha az az eset fordul elő, hogy mindkét oldalról más-más címerábra szerepel, nem lehet közülük kiválasztani a dominánsat (nem tudnánk eldönteni, hogy melyik határozói kategóriába, a sasok vagy az oroszlánok között, helyezzük el a címert) és így a középső helyzetű címerábra lesz a fő címerábra, bármilyen kicsi annak a mérete.

[szerkesztés] Mesteralakok

A mesteralak a tagolási sorrend szerint lehet pólya (jele pó), cölöp (cöl), harántpólya vagy balharántpólya (hbp), kereszt (ker), pajzsfő (pfő), pajzstalp (pta) és egyéb mesteralak (em).

A mesteralakok főcsoportjainak száma viszonylag jól behatárolható, hiszen a rendelkezésre álló négy fő osztási irány (vízszintes, függőleges, harántos, balharántos) csak egy adott számú tagolási módot tesz lehetővé. Ha az egymással párhuzamos vagy egymást keresztező osztóvonalak a pajzsot úgy tagolják, hogy az így létrejövő mezőkben az egyik szín nagyjából vagy pontosan ugyanolyan nagyságú teret foglal el, mint a másik, akkor ezt a címerhatározás szempontjából az (E, T) alapok közé soroljuk és nem a mesteralakok közé. (Ilyen az alapok közt tárgyalt vágás, hasítás, harántolás, négyelés, stb. de a sakkozás, cölöpölés stb. is.) Az alapon tehát lehet mesteralak (mivel a mesteralak kisebb), míg a mesteralakon nem lehet alap. Ezért az alap (E: ar, ez, vö, ké, zö, fe, esz, bb, T: vá, pvá, ha, clö, hbh, nhn, eka, hrm, négy, ntö) a magasabb címerhatározói kategória, míg a mesteralak (pó) a kisebb. Ezért is találjuk meg a Címerhatórozóban az olyan kulcsot, mint pl. EGY/E/ker. Noha a valódi mesteralakok kevesebb helyet foglanak el, mint a mező fele, nagyságuk mégis meghatározza a pajzsban elhelyezett többi címerábra nagyságát és helyzetét.

A mesteralak olyan geometriai alakzat, mely a pajzsot különféle mezőkre tagolja. Ezért a leggyakrabban mind a két vagy négy vége érintkezik a pajzs szélével. Mesteralaknak tekintik azt a geometriai alakzatot is, amelyiknek legalább három, vagy az egyik vége érinti a pajzs szélét. A legtöbb heraldikai iskola a lebegő mesteralakot, tehát azt, amelyiknek egyik vége sem érinti a pajzs szélét, már a címerképek közé sorolja. Ennek legjellegzetesebb példája a különféle (lebegő) keresztek besorolása a címerképek közé. Mi a címerhatározás és az elméleti heraldika szempontjából -- az egységes határozói kategóriák megtartása jegyében -- a mesteralakok összes lebegő változatát a mesteralakok közé soroljuk be.

A címerhatározáskor a fenti hat (hét) mesteralakot vesszük figyelembe. Azonban például az angol heraldikában kilenc fő mesteralakot (ordinary) tartanak számon: pajzsfő (Chief), kereszt (Cross), cölöp (Pale), harántkereszt (Saltire), pólya (Fess), ék (Pile), szarufa (Chevron), telek (Quarter) és harántpólya (bend). Más felosztások szerint a pólya, a cölöp, a harántpólya, a balharántpólya (bend sinister), a kereszt, a harántkreszt, a szarufa, a villa (Pall) és az ágas (Pall Reversed) tartozik ide.

Ezek olyan tagolások, melyek elfoglalják a pajzs nagyrészét vagy legfontosabb helyét, ezért alakjuk és nagyságuk hozzájuk képest meghatározza a többi (mellék-)címerábra helyét és nagyságát is a pajzsban.

Amennyiben egy mesteralak egy határozói kategórián belül gyakrabban fordul elő, azt is hozzá lehet adni a kulcshoz. Tehát nem a kulcs határozza meg a heraldikát, hanem a heraldika a kulcsot.

[szerkesztés] Címerképek

Címerkép lehet mindenféle jelkép, melyet a pajzsra helyeznek, ami nem geometrikus ábra, azaz mesteralak. A címerképek nagyon szerteágazók és országonként is változó az egyes címerképek gyakorisága. Azonban a fenti hét csoportba mindegyik címerábra jól besorolható.

A határozói kulcs alapkategóriája a teljes és csonka alakú címerképek (pl. egész alakos ember, szív, török fej, sas, kar, láb stb.), melyekhez képest a megkülönböztető jegyekkel is rendelkező címerképek külön alkategóriákat képeznek. A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek levágottak, ha a vágóvonal egyenes és letépettek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet növekvő, ha csak 1/3-a látható, előtűnő, ha félig és előtörő, ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, árnyéknak nevezzük.

Amennyiben egy (fő) címerkép egy határozói kategórián belül akárcsak egyszer is előfordul, azt is hozzá kell adni a kulcshoz. Tehát nem a címeranyag határozza meg a kulcsot, hanem a kulcs a felvett címeranyagot.

Az egyes fő címerképek kategóriánkénti listáját a következő kulcs adja meg funkcionális és ezen belül alfabetikus rendben.

A címerképek rendszerezési elveire lásd a címerkép címszót.

Emberek

Az ember csoportba tartozik az ember és testrészei (fej, láb, kéz, péncélos kar, szív, vér, Isten szeme stb. , az egyházi méltóságok (pap, püspök, szentek stb.), az állatokkal együtt szereplő emberek (lovas, vadász), a képzeletbeli lények, ha ember formájú az ábrázolásuk (vadember, szfinx, szirén, kentaur), miközben az az általános elv érvényesül, hogy a lény rendszertani besorolását a fej határozza meg. Pl. a kentaur is ezért került az ember csoportba.

Tárgyak

A leginkább szétágazó csoportot talán a tárgyak képezik. Ezek külön alcsoportokra oszthatók: 1. fegyverek (pajzs, sisak, páncél, kard, gránát, ágyú, ágyúgolyó), 2. közlekedési eszközök és részeik (kocsi, kocsikerék), 3. munkaeszközök és műszerek (fejsze, fogók, szegek, malomkő, ásó, mérleg, kötél), 4. az öltözet és részei (kalap, szemüveg, cipő, szalag, bojt, ékszerek), 5. épületek és építmények és részeik (vár, bástya, erőd, templom, gyár, kerítés, oszlop, ajtó, sorompó, ablak, kulcs, oltár, létra, lépcső, csengő, sátor, harang, sorompó, kút, szökőkút), 6. berendezési tárgyak (szék, asztal, tükör, párna), 7. hatalmi és méltóságjelvények (korona, pásztorbot, mitra, jogar, zászló, koszorú), 8. hangszerek (dob, trombita, hárfa), 9. edények és tárolóeszközök (kehely, doboz, tarisznya, dézsa, láda, koporsó), 10. használati tárgyak (fésű, borotva), 11. egyéni és csoportjelképek (betűk, mesterjegyek, jelvények, jelképek), 12. ételek és nyersanyagaik (perec, cukorsüveg, méz, liszt, kenyér), 13. a műveltség eszközei (könyv, pergamen, írótoll), 14. állatokhoz kapcsolódó tárgyak (patkó, nyereg, kantár, ostor, kengyel, sarkantyú, állatbőr, zabla, méhkas), 15. egyéb tárgyak (felismerhetetlen tárgyak, rendszerezhetetlen tárgyak).

Állatok

Az állatok csoportja szintén több alcsoportra oszlik (ragadozók, madarak, patások, rágcsálók, egyéb emlősök, hüllők és kétéltűek, halak, gerinctelenek, egysejtűek, képzeletbeli állatok, egyéb állatok). Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok fenológiai jegyei szerint alakítjuk ki. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak.

Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (pl. medvefejű és oroszlántestű lény), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (a medvék közé).

A heraldikában rendkívül gyakori az oroszlán és a sas, melyek gyakran további megkülönböztető jegyekkel is rendelkeznek mint pl. lépő, ülő, ugró, ágaskodó, visszanéző stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a címerleírásban fegyverzetnek nevezzük. Így pl. beszélhetünk arannyal fegyverzett vörös oroszlánról.

Természeti tárgyak és jelenségek

A természeti tárgyak és jelenségek csoportját viszonylag kevés, de viszonylag gyakori címerkép teszi ki. Főképp a természetes ábrázolásmódnál fordulnak elő: természetes halom, hegycsúcs, domb, szikla, barlang, folyó, patak, tenger, felhők, szivárvány, villám, eső, zivatar, szél, Nap, Hold, csillagok, atommodell stb.

Növények

A növények csoportja viszonylag jól behatárolható. Felosztásuk: 1. virágok (heraldikai és természetes liliom, heraldikai és természetes rózsa, tulipán), 2. mezőgazdasági növények (búzakalász, kéve, szőlőfürt), 3. fák és cserjék (csonkolt faág, tönk, ), 3. termések és levelek (falevél, makk, fenyőtoboz, alma), 4. indák és vízinövények (tengeri hínár), 5. növényzeti takaró (rét, erdő), 6. egyéb növények (páfrány; gombák – bár ezek filetikailag nem növények).

Egyéb címerképek

Az egyéb címerképek közé azokat az objektumokat soroljuk, amelyek meghatározhatatlanok ugyan, mert a címerábrázolás, a pecsétlenyomat stb. sérült, kopott, de a címerképekhez való tartozásuk mégis felismerhető. Ide tartoznak azon címerképek is, melyek a fenti csoportokba nem sorolhatók be.

Példák

Példák az egyféle borítású (E) alapokra, Gelre herold címerkönyvéből.

Balról: 1489. d'Albret címer (vörös), 1703. Bis (zöld, valószínűleg befejezetlen címer), 778. Bretagne címere (hermelin), 1547. de Blize (hermelin alapon 5 vörös ruta -- más felfogás szerint ruta-pólya, régies elnevezéssel római lánc), 408. Malcinet (ezüsttel és feketével evetezett alapon vörös harántfonál, tulajdonképpen fattyúfonál), 481. de Rochechouart (vörössel és ezüsttel ellen-golyósevetezett alapon kék ráma -- más felfogás szerint ez nem golyós ellenevet, hanem golyós-pólyázott pajzs), 1695. de Flavy.

Az első három pajzs tarpajzs, melyek önmagukban is önálló címerek, de egyféle borítású alapnak is tekinthetők, melyekre egyéb címerábrák kerülhetnek. Az, hogy a prémek, így a hermelin is alapnak tekinthető, igazolja a negyedik címer francia leírása (D'hermine, à la fasce de cinq losanges de gueules) és a ráhelyezett ruták, akárcsak az ötödik, evetezett pajzsra helyezett "fattyúfonál", mely nem valódi mesteralak, hanem a házasságon kívüli származást jelölő címerjel (brisure). Így nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy a címerviselő apja ezüsttel és feketével evetezett tarpajzsot viselt. A hatodik címer esetében a kék ráma szintén a családon belüli leszármazásra utaló mellékjegy lehetett, így arra következtethetünk, hogy egykor volt vörössel és ezüsttel ellen-golyósevetezett tarpajzs is. Az utolsó négyelt pajzsban csak a boglárpajzs érdekes számunkra, mely a szokványos, arannyal szegett vörös pikkelyekből álló pillangópikkely változata, mert ennél a címernél a pikkelyek ezüsttel vannak szegve ("sur le tout de gueules, papelonné d'argent"). A címer boglárpajzsa alapján egykor létezett külön ezüsttel szegett pillangópikkely tarpajzs is.

Példák az egyféle borítású alapokra mesteralakokkal és címerképekkel Gelre herold címerkönyvéből.

Példák a fő mesteralakokra egyféle borítású alapokon Gelre herold címerkönyvéből.

Példák a fontosabb címerképekre

[szerkesztés] Emberek

Ennél a kategóriánál néhány alcsoport bevezetése is elégséges.

[szerkesztés] Testrészek

emberfej	törzs	fej	szerecsenfej	(török) fej	török fej	hulla	hímvessző	kar (levágott)	kar (páncélos)
ököl	szárnyas kéz	láb	háromláb	szív

[szerkesztés] Emberek rang és foglalkozás szerint

ember	vitéz (teljes)	lovag	vitéz	lovas	apród	zsoldos	katona	katona (növekvő)	vadász
vadász	vándor	toronyőr	aggastyán	paraszt	paraszt	bányász	bányászok	szerecsen	török

[szerkesztés] Nők

nő

királynő (pártával)

lány

agancsfülű lány

[szerkesztés] Egyházi személyek és szentek

püspök

szerzetes

remete

[szerkesztés] Képzeletbeli lények

Azon képzeletbeli lényeket soroljuk az emberek közé, melyek feje (esetleg más testrésze) emberi, a testük pedig valamilyen állaté. Ide soroljuk a többféle emberből összeállított heraldikai címerképeket is. Az állatfejű képzeletbeli lények az 'állat' csoportban találhatók.

vadember	angyal	angyal	angyal	angyalfej	puttó	szűz	szirén	Midász	hárpia
Sagitarius	szatír	Janus	Jusztícia	mennybeli asszony	mennybeli asszony	mennybeli asszony

[szerkesztés] Egyéb emberek

Ide tartozik minden olyan ember, mely nem határozhtó meg pontosabban vagy nem sorolható be a fenti kategóriákba.

[szerkesztés] Tárgyak

A tárgyak csoportja rendkívül szerteágazó, de néhány kategória által felölelhető. Az egyes alcsoportok a magyar heraldikában leggyakrabban előforduló tárgyak szerint követik egymást.

[szerkesztés] Fegyverek

kard	szablya	tőr	kardhüvely-vég	ágyú	puska	számszeríj	íj	nyíl (stilizált)	szarvvégű dárdahegy
dárdahegy (törött gyűrűvégű)	nyílvessző	nyílvessző	dárdahegy	dárdahegy (kettőskereszt-végű)	villásvégű dárdahegy	kettős dárdahegy	dárda	dárda (zászlóval)	lándzsák
gerely	karó	buzogány	buzogány	ostor (kancsuka)	csákány	fokos	bárd	stilizált bárdok	pajzs
tárcsapajzs	ovális pajzs	gránát

[szerkesztés] Közlekedési eszközök és részeik

horgony	vitorlás	vitorlás	gálya	bárka	csónak	lánc	(két) láncszem	kötél	kerék
hintó

[szerkesztés] Munkaeszközök és műszerek

fogó	kovács-fogó	olló	olló	csipesz	mérleg	homokóra	kalapács	kalapács	fakalapács
bányászkalapács	bányászék	szög (lyukas)	(ruhamosó) sulyok	fejsze	cipészkés	villa	gereblye	gereblyefej	csáklyafej
sarló	eke	ekevas	csoroszlya	horog	kettős horog	(vadász) háló

[szerkesztés] Az öltözet és részei

A fejtől a talpig követik egymást.

kalap	frígiai süveg	pogány süveg	zsidó süveg	sisak	hajkötő	ingujj	mellvért	öv	csat
csat (stilizált)	térdcsizma

[szerkesztés] Épületek, építmények és részeik

torony	bástya	kastély	vár	várrom	fal	várfal	városfal	város	városkapu
városkapu	kapu	kapu	híd	malomkerék	malomkerék	malomkerék-agy	kulcs	oszlop	oszlop (pillér)
eresz	szökőkút	létra	lépcső	talapzat	talapzat	piramis (gúla)	golyó	kő	kockák
tégla	falazat

[szerkesztés] Berendezési tárgyak

Oltár (heraldika).PNG oltár

asztal

terítő

[szerkesztés] Hatalmi és méltóságjelvények

korona	császári korona	falkorona	falkorona	tiara	mitra	korona-abroncs	koszorú	pásztorbot	jogar
országalma	liliomvégű bot	Kleve-kerék	keresztvégű bot	Neptun-villa	gyűrű	gyűrű	Navarra-lánc	Navarra-lánc	zászló
zászló	zászló	zászló	zászló (egyházi, bírói)	határzászló	lófarkas zászló	kitüntetés	rendjel

[szerkesztés] Hangszerek

kürt

trombita

trombita

csengettyű

csörgő

orgona

dobverő

[szerkesztés] Edények és tárolóeszközök

köcsög

kehely

serleg

tál

palacsintasütő

üst

bogrács

vizestömlő

persely

dézsa

[szerkesztés] Használati tárgyak

kloffoló	edényláb	rost	edényszakasztó	edényszakasztó	(két) préselő	sótartó	párologtató	füstölő	fáklya
gyertyatartó	gyertya	(pávatoll-) legyező

[szerkesztés] Egyéni és csoportjelképek

betűk

vasutas-jelvény

[szerkesztés] Ételek és nyersanyagaik

cukorsüveg

[szerkesztés] A műveltség eszközei

könyv

pergamentekercs

írótoll

boríték

[szerkesztés] Állatokhoz kapcsolódó tárgyak

patkó

pánt

(ló) ércsapoló kampó

pipa (lovak megfékezésére)

járom

nyereg

fészek

kaptár

[szerkesztés] Egyéb tárgyak

szaru

bőségszaru

[szerkesztés] Állatok

Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok gyakorisága szerint rendszerezzük, majd fenológiai alapon (hasonlóságuk és összetartozásuk szerint), de tekintettel voltunk a nagyobb filetikai (származástani) összefüggésekre is. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak, melyek besorolásánál a fej a meghatározó. (Az emberfejű, állattestű képzeletbeli lények az állat csoportban találhatók.) Ide tartoznak azon állatok is, melyek több állat testrészeiből tevődnek össze (pl. halfarkú kutya).

[szerkesztés] Ragadozók

A ragadozókat heraldikai gyakoriságuk szerint, majd filetikai alapon csoportosítjuk.

oroszlán	oroszlánfej	oroszlánláb	leopárd	leopárd (természetes, álló)	leopárdfej	leopárd (természetes, növekvő)	hiúz	hiúz (növekvő)	farkas
farkas	farkas (növekvő)	róka	kutya	kutyafej	agár	medve	medve	medvelábak	menyét

[szerkesztés] Madarak

sas	kétfejű sas	sasfej	sasszárny	sasláb	szárnyas karom	alerion	sólyom	sólyom	bagoly
galamb	daru	darutoll	gólya	pelikán	pelikán	hattyú	kacsa	kakas	strucc
strucctoll	páva	pávatoll-bokréta	pávatoll-köteg	túzok	nyaktekercs-fej	holló	csóka	varjú	rigó (természetes)
rigó	kanári	papagáj

[szerkesztés] Patások

Ide tartoznak a páros- és paratlanujjú patások.

szarvas	szarvas (növekvő)	szarv (elefántormány)	szarvasagancs	ló (járó)	ló (álló)	szamárfej	bivaly	bivalyfej	tehén
bak	Kecske (,heraldika,).PNG kecske	kecske (növekvő)	zerge	zerge (növekvő)	bárány	vadkan	vadkanfej

[szerkesztés] Rágcsálók és rovarevők

mókus

[szerkesztés] Egyéb emlősök

Ide tartozik minden olyan emlős, mely ritkán szerepel a címerekben és nem sorolható be az előbbi csoportokba, mint a majom és a félmajmok, a denevér, az elefánt, a lamantin stb.

nyúl

majom

elefánt

[szerkesztés] Hüllők és kétéltűek

Ide tartozik mindenféle hüllő (kígyó, gyík, teknős, krokodil) és kétéltű (béka, szalamandra, gőte), valamint a ritkán előforduló kihalt (azaz nem képzeletbeli) hüllők (dinoszauruszok).

kígyó

[szerkesztés] Halak

A középkori heraldika a halak közé sorolta az olyan emlősöket is, mint a delfin (a halak királya), a cet, valamint a kígyó, és a vallásos szemlélet egyes más vízi állatokat is halnak tekintett, mint a teknős és a rák, melyeket böjti időben is lehetett fogyasztani. Ezeket azonban mi a hüllők, illeteve a gerinctelenek közé soroljuk. Újabban, főleg az angol heraldikában az akvarisztikában divatos tengeri halak is megjelentek, mint a papagájhal.

delfin

cet

hal

aranyhal

csuka

csuka

lazac

lazacfej

repülőhal

lepényhal

[szerkesztés] Gerinctelenek

Ide tartozik minden alacsonyabb rendű gerinctelen állat, mint a polip, a pióca, a rovarok és más ízeltlábúak (skorpiók, pókok), a rák, kagyló, csiga, szivacs, tengeri csillag, korall stb.

rák

méhek

kagyló

[szerkesztés] Egysejtűek

Ide tartoznak a modern heraldika egysejtű címerállatai, mint az amőba, a baktériumok és a vírusok.

[szerkesztés] Képzeletbeli állatok

griff	griff-fej	sárkány	sárkány (3 fejű)	sárkányfogak	főnix	főnix	egyszarvú	egyszarvúfej	egyszarvú (növekvő)
pegazus	pegazus (növekvő)	párduc	párduc	halfarkú kutya	tengeri ló	tengeri kígyó

[szerkesztés] Egyéb állatok

csont

[szerkesztés] Természeti tárgyak és jelenségek

Ezen címerképeket a gyakoriságuk szerint rendszerezzük.

csillag (ötágú)	csillag (hatágú)	sugaras ágú csillag	csillag (nyolcágú)	csillag (nyolcágú)	nap	hold	hold	felhő	felhők
szél	szikla	hegy	hegy (hármas)	halom (hármas)	halom (kettős)	bánya	bánya	hegyoldal	folyó
folyó	tenger	láng	villám

[szerkesztés] Növények

A növényeket először a gyakoriságuk (rózsa, liliom), majd a fenológiai szempontok szerint csoportosítjuk. A sor végén a nagy növényzeti társulások állnak, mint a rét, az erdő stb. Fenológiai alapon a növények közé soroljuk a gombákat is, noha ezek filetikailag önálló csoportot alkotnak.

[szerkesztés] Virágok

liliom (heraldikai)

liliom (természetes)

liliom (természetes)

liliom (természetes)

rózsa (heraldikai)

rózsa (természetes)

margaréta

gyögyvirág

bogáncs

[szerkesztés] Mezőgazdasági növények

búzakalász

kéve

kéve

szőlőfürt

szőlőtőke

szőlőtőke

fokhagyma

[szerkesztés] Fák és cserjék

fa	babérfa	fenyőfa	fenyőág	fatönk	fatörzs	ágcsonk	lángoló ágcsonk	gally	hársfa
pálmafa	pálmaág	olajág	olivaág	tölgyág	tölgyág

[szerkesztés] Termések és levelek

gránátalma	körte	meggy	makk	tölgylevél	hárslevél	lóhere (3 levelű)	ötöslevél	négyeslevél	hármaslevél
tavirózsa-levél	száras tavirózsa	hármas hárslevél	hármas lóherelevél	hármas lóhereág	csalánlevél	csalánlevél	csalánlevlek (bizáncival)	magyallevelek

[szerkesztés] Indák és vízinövények

inda

borostyán

tölgy-inda

mák-inda

hárs-inda

káka

sás

[szerkesztés] Növényzeti takaró

rét

rét

[szerkesztés] Egyéb növények

Ide tartoznak a gombák, páfrányok stb. és a meghatározhatatlan növények.

[szerkesztés] Egyéb címerképek

Ide tartoznak azon címerképek, melyek nehezen rendszerezhetők, de az alakjuk egyértelműen a címerképek és nem a mesteralakok közé sorolja őket.

dicsfény

ernyődeszka

ernyődeszka

tollnyalábok

sarok

darabok

darabokkal bevetett

négyzet

Lásd még: A címerhatározás szabályai, Címerhatározó, heraldika