Címerhatározó/Dobsina címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Dobsina címerével foglalkozik.
Dobsina mai címere
Dobsina régi címere
A város legrégibb bányacimere 1569-böl és pecsétje 1585-ből való.
Az első hiteles adatot arra nézve, hogy itt bányászat folyt, IV. Béla királynak 1243 június 3-án kiadott adománylevelében találjuk. 2) [ Fejér: Codex Diplomatikus Hungáriae IV. köt. I. r. 287. 1.] IV. Béla a tatárjárás idején kiváló érdemeket szerzett Bebek családnak adományozza Gömör vármegyének jelentékeny részét, többek közt Dobsinát is. Ebből az okmányból az is kitetszik, hogy a királyok már azelőtt is bizonyos jövedelmeket húztak az ottani bányákból. Kétségtelen tehát, hogy Dobsinán már a tatárjárás előtt is, tehát a 13. század első felében bányatelep lehetett.3)[Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest 1880. 102. 1.]
A fent nevezett adományozólevél Dobsirtát Topsucha néven említi, E név eredete körül sok vita folyt már. Itt nincs terünk ennek bővebb fejtegetésébe bocsátkozni. Mivel azonban a városnak a neve a nép körében még ma is Topscha, nincs kizárva* hogy itt egy iráshibáról van szó. Dobsina különböző elnevezéseinek a magyarázata körül századok óta valóságos irodalom fejlődött, Itt röviden csak arra mutatok rá, hogy Dobsina eredeti elnevezése, amint erre a fentemiitett okmányból és a nép mai használatából is következtethetünk, valószínűleg Topscha volt. Csak később keletkezett a szláv birtokjelzö képzővel ellátott Dobsina elnevezés (a Dolina, Dubina stb.) és valószínűleg még később a Dobschau elnevezés a Rosenau, Kaschau mintájára. Melich János professor azt igyekszik bizonyítani (Magyar Nyelv XXI. köt. 383, 1. 1925.), hogy a Topscha elnevezés a Dobsa családnévre vezethető vissza. Én azonban azt hiszem, hogy az ide telepitett bányászok magukkal hozták ezt a nevet épugy, mint ahogy magukkal hozták más bányavárosok ősi telepesei is a Pleissmtz (Pelsöc), Sctimöllnitz (Szomolnak), Kremnitz (Körmöcbánya), Schemnitz (Selmecbánya), Einsiedel (Szepesremete) stb. neveket az őshazából. Valószínűvé teszi ezt a feltevést az, hogy a dobsinaiak vaiószinü őshazájában, az Erzgebirge keleti vidékein és Csehország régebben némettakta vidékein még ma is találunk hasonló nevű helységeket: Dobsin (a jicini járásban), Dobrz (a strakonitzi járásban), Dobrschin (Schüttenhofen mellett) stb.
A következő hiteles történeti adatunk 1326-ból való. Ezt az évet tekintjük a város alapítási évének. Bebek Máténak az utódai u. i. ebben az évben osztályegyezséget kötnek az egri káptalan előtt és Bebek Miklós, Lászlónak a fia azzal a kikötéssel kapja meg a Dobsina patakmenti területet, hogy tartozik oda a korponai jog értelmében népeket telepíteni. „Azonban a szepesi káptalannak 1334-iki bizonyságlevele szerint, az emiitett Miklós, anélkül, hogy elvállalt kötelességének eleget tett volna, szökve eltávozott. S Így kétséges, ha vajjon Dobsina akkor fölépült-e vagy sem." (Wenzel G. i. m. 103. 1.)
A szepesi káptalannak fent idézett bizonyságlevele szerint tehát nem valószínű, hogy a már bizonyára meglévő bányatelepre nagyobb számú telepes került volna 1326-ban. Tény azonban az, hogy Dobsina a 14. század folyamán annyira benépesedett és oly jelentőségre tett szert, hogy Zsigmond király 1417-ben abban az időben jelentékeny vásártartási jogot adományozza Dobsinának, s az adományozó levélben Dobsinát „oppidum"-nak, tehát városnak nevezi. Fel kei! tehát tételeznünk, hogy itt akkor már virágzó banya- és vasipar volt és hogy a telep már nagyobb számú lakossággal és megfelelő kultúrával rendelkezett. Ebből persze az is következik, hogy a városnak már bizonyos múltja is lehetett. (DOBSINA MÚLTJA. Irta: LUX Gyula. In: A 600 éves Dobsina. 23-25. l.)
Dobsina népies neve: Topscha már nehezebben magyarázható, mert nyelvjárási emlékek hiányában nem kisérhetjük figyelemmel fejlődését a legrégibb időktől kezdve. Városunk neve először IV. Béla királynak egy oklevelében fordul elő „Topsucha" alakban, a város legrégibb címerében (Sigill der Bergstatt Topschau 1585.) pedig már Topschau van. Ez utóbbi lett általános az irodalmi nyelvben és ma is Dobschau, Eredetét különféieképen próbálták magyarázni; az első magyarázat a XVI. századból való. A régi, nagyrészt naiv magyarázatokat mellőzve, közlöm mindennek előtt a ma is élő és a várost magyarázó mondát. E szerint az első letelepedett bányászok elhatározták, hogy nevet adnak telepüknek. Épen ebédjüket főzték, midőn hosszas tanakodás után abban állapodtak meg, hogy hallgatni fognak; az első szó, mellyel a csendet megtörik, lesz a város neve. Rövid idő múlva egy bányász a fazékban forrni kezdő vizre mutatva, elkiáltja magát: Én Top schá! ín den Topf schau! Nézz a fazékba!
Az ujabb irók közül Klein Sámuel (1847-1915) ugy fogja fel a Topschau szót, hogy második része Au(e-rét), első része pedig Tobis; jelentése tehát Tobis-Au: Tóbiás rétje.
Legújabban dr. Melich János 2 [Magyar nyelv 283 I.] magyarázta a Dobschau szót. Szerinte előbb Dobsa magyar neve volt a helységnek és ebből lett aztán Dobschau, Véleményét avval támasztja alá, hogy a magyarból átvett „a" végű helynevek később „au" végzetet vettek fel. Ilyen nevek még Kaschau, Leutscha, amelyek szintén a-ra végződtek abban az időben, amikor a magyarból a német nyelvbe kerültek. A magyar helynév kiveszett a magyar nyelvből és helyét a tót Dobsina foglalta el.
Nem vallom e nézetet, bár nagytekintélyű nyelvésszel állok szemben. Dr. Melich János nem ismervén nyelvjárásunkat, nem tudhatja, hogy a népies Topscha és az irodalmi Topschau, illetőleg Dobschau első tagja azonos alak. Kétségtelen, hogy Dobschau későbbi eredetű, először az 1585 évből való pecsét köriratán fordul elő, De abban az időben Gömör megyének még jó része német volt. Egyáltalában nem hihető tehát, hogy az au-végü irodalmi szó képzésénél egy magyar alak (Dobsa) szolgált mintául. E magyarázat nem egyeztethető össze azzal a történelmi ténnyel sem, hogy a magyarok Gömör megyének csak déli részéig húzódtak; északi részét a magyarok bevándorlása után is még hosszú ideig sűrű, áthatolhatatlan erdőségek borították. Történelmi adataink szerint a németek alapították községeiket, az ő kötelességük volt irtani a rengetegeket és lakhatóvá tenni a földet. Magyar eredetű névnek minálunk sehol semmi nyoma, a Dobsinát szegélyező hegyeknek, erdőknek, dűlőknek többnyire német nevük van, csak elvétve akad tót is.
Bizonyára nem tévedek, midőn azt állitom, hogy Dobschau a népnyelvi Topscha szóból fejlődött és lett általános az irodalmi nyelvben. Topscha határozottan összetétel; első tagja Top (Topf, fazék) második tagja pedig Ach (fliessendes Wasser, folyó víz), amely vagy megmaradt hely- és folyónevekben (Schwarzach), vagy pedig „a"-vá tompult, akárcsak Topscha szóban. Ilyen alakok Gotha, Fulda (ófn. Fuldaha). Topsucha alakban még felismerhető a második tag is. Jelenti tehát Topfes Wasser (fazéknak, illetőleg völgykatlannak a vize), ami teljesen ráillik Dobsinára. Az irodalmi Topschau, Dcxbschau pedig azoknak a szóknak az analógiájára keletkezett, amelyek a népnyelvben a-ra végződnek (frá: Frau, ha: haufe). (DOBSINAI NYELVJÁRÁS. Irta: dr. Moldoványi Gusztáv. In: A 600 éves Dobsina. 31-33. l.)
- Irodalom:
Vitéz Littay András: A 600 éves Dobsina: 1326-1926. Emlékkönyv Dobsina bányaváros alapításának 600 éves évfordulójára. [szerk.] Gömöry Árpád, Putnok: Tapody Árpád könyvnyomdája, 1927 [1]
A város címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: