Címerhatározó/Diószeghi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Diószeghi , Diószegi családok címerével foglalkozik.


Diószeghi 1643[szerkesztés]

Diószeghi Ferenc 1643. május 18., Gyulafehérvár I. Rákóczi György címer általa: felesége Tiba Katalin

F 7 Armales No. 53

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]


giczei Diószeghi[szerkesztés]

A Diószeghy család bölcsője Debrecen, innen származik Diószeghy Pál [Kempelen Béla : Magyar nemes családok], aki feleségül vette Fáy Zsuzsannát, s osztályrészbe kapta Giczét, amelybe magát statuáltatta (magának ítéltette). Fia Sámuel nagy vagyonra tett szert közép-Szolnok és Szatmár vármegyében, feleségül vette Csomaközy Péter és Dobay Mária lányát, Csomaközy Zsuzsannát. 1768-ban Csomaközy Zsigmonddal a család fiú-ágon kihalt, így neje jogán osztozik a fiúi birtokokban. Tatárfalvát részben királyi, részben nádori adományban a családból Csomaközy Zsigmond, valamint Csomaközy Krisztina, Szegedy Ferencné és Csomaközy Zsuzsa Diószeghy Sámuelné nyerték. A Tatárfalvi örökségre Sámuel 1754-ben adományt tesz. Ily módon kapja közép-Szolnok megyei Pele helység fele részét, amelyre 1780-ban adományt vesz, úgy, hogy „az csak fiú-ivadékot illessen, de később benne a leányok is osztoznak”. Ugyanebben az évben Szodoray Zsigmond és Hatfaludy Ferenc törvényes személyek által magát be is iktattatja. Ezen kívül pert folytattak a Károlyiak ellen Ömböly, Vada, Mezőpetri ésVezend községek birtokai iránt.

1758-ban Donáth Pál helyébe perceptornak (adószedő) neveztetik, mit guberniale decretum (kormányrendelet) adott tudtára.

Címere: függőlegesen kétfelé osztott pajzs, a baloldali osztályban három halom áll, azok fölött három rózsa függőleges vonalban látható, a jobboldali osztályban koronából kiemelkedő egyszarvú két első lábával keresztet tart. (Forrás: Nagy Iván: Magyarország családai)

Címeres nemeslevelet 1712. július 17-én Diószeghy Sámuel és gyermekei kaptak. Az eredeti D. László tulajdonában volt keleméri kúriájában. A nemességet 1713. február 8-án hirdették ki Bihar megyében.[3]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Diószegi másképp Kis Bájó[szerkesztés]

Diószegi máskép Kis Bájó cs. czímere.[1] Ch→

Siebm. Wb. IV. B. 15. Abt. T. 54. Bájó Bálintot 1665-ben nemesiti meg II. Rákóczy György fejedelem.

  • Irodalom: SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA [4]
  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:


dési Diószeghy[szerkesztés]

Siebm. Wapp. IV. Band. 15. Abth. T. 26. és 12. Abth. 45. M. N. Zsebk. 1888. I. k. 316. 1.

  • Irodalom: SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA [5]
  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: