Címerhatározó/Dese címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Dese családok címerével foglalkozik.
radóczi Dese
[szerkesztés]
Dese Gergely "de Radócz" és fiai: Lénárd, György, Balázs, Bálint, Kálmán, István, továbbá néhai Dese Mátyás fiai: László és Máté 1572. ápr. 17-én II. Miksa német-római császártól, magyar és cseh királytól Bécsben új címert, valamint új adománylevelet nyer a rádóczi, másképp puszta-rádóczi és deés-kölkedi nemesi curiákra.
Címer: pajzs udvarában zöld halmon álló magyar vitéz jobbjában kivont kardot tart, amelyre levágott török fő van tűzve. Sisakdísz: két sasszárny között növekvő pajzsalak.
Megtalálható a Siebmacher Wappenbuch-ban: "Wappen: Ungar, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel haltend, dessen Spitze durch den Hals eines vom Rumpfe getrennten, schnurrbärtigen Türkenschädels gestossen erscheint, die Linke in die Hüfte gestützt. – Kleinod: Die Schildfigur wachsend, zwischen offenem Fluge. (Siegel d. d. Jáak, Eisenburger Ctt. 1810 des Franz von Dese, Jurassor des obigen Ctts.)"
Ugyanezen család tagjait több forrásmunka "egyházasrádóczi" előnévvel említi.
BALOGH Gyula Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, Bertalanffy, 1894.
Dese . (Egyházas-Rádóczi). Évkönyveink a következõ családtagokról emlékeznek : 1700. János, 1703. Pál, 1708. Mihály, 1733-han Dese János Bucsuban, István Egyházas Rádoczon, másik János Puszta-Rádoczon, s Pál Jaákon laknak. 1737. György, 1746. Péter és József, 1753. Zsigmond és 1759 István. Dese Sándor 1808-ban a vármegye fõszolgabirája. Ugyan e családból való a jelenleg Felsõ-Eõrben lakó Dese Gyula ügyvéd, ki 1867-ben a vármegye aljegyzõje volt.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai (1896-1914) - Vasvármegye. Bp. 1898
Vas vármegye községei:
"Egyházas-Radócz.
Egyházas-Radócz, magyar község, 129 házzal és 790 r. kath. és ev. ref. lakossal. A gráczi vasut megálló helye. Posta és távíró a községben van. Körjegyzőségi és körorvosi székhely. Régi nemesi község; egyetlen földesura volt: báró Mikos János, azonban ennek is mindössze csak 6 jobbágya volt itt. A Dese-család ősi fészke. Ev. ref. egyháza a XVII. században keletkezett, a mostani templom 1787-ben épűlt. Kath. temploma is régi."
Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. - Budapest, 1890.
Vasvármegye - Főbb birtokosai:
"Dezső (Dezse, rádóczi) cs. Dese. (1471: Körmendi llt. Major. I. 36. 38.) Desew. (1495.: Békássy cs. llt.)"
Ezen családból származik pusztarádóczi Dezső Kázmér Nagykőrös 1924-44 közötti polgármestere is, kiről a következők olvashatók "Galántai Fekete Béla: Magyar városok monográfiája, Nagykőrös Bp.,1927" c. munkájában.
"Oly ősfának értékes ága, mely a Dunántúlról plántálódott át a XIX. század derekán a nagykőrösi homokba és amely ősfa ágai firól-fira kiváló erőket és tehetségeket termel. Családja a dunántúli Zalamegyében veszi eredetét és a honfoglaló Tomaj nemzetségig [1] vihető vissza, s ilyenformán a család honfoglalás kori első települési helye a Zala megyei Lesencetomaj község."
Nagykőrös Város Önkormányzata 2010. évi 89/2010 (V.27.) ÖT. sz. határozatával POSZTUMUSZ PRO URBE NAGYKŐRÖS Kitüntető Címet adományozza néhai Dr. Dezső Kázmérnak Nagykőrös volt polgármesterének.
Dominkovits Péter: Bethlen Gábor levelei Vas vármegye rendjeihez (1620)
"A XVII. század első felének vasi archontológiája még nem készült el, de a rendelkezésre álló adatgyűjtés alapján már kirajzolódnak az adott rövid időszak meghatározó megyei hivatalviselői. A megelőző 1619. évben Nádasdy Tamás és Kisfaludy Balázs viselték az alispáni hivatalt, felsőszelestei Guary Miklós, Hertelendy Ambrus, alsókáldi Káldy Ambrus, és az elhunyt Lampert István helyett a május 6-i közgyűlésben az ő helyére választott Zichy Benedek alkották a szolgabírói kart. Az 1619. évből az esküdtek sorából jelenleg Bácsmegyei Ferenc, Sütő Máté neve ismert. Sorukat a megelőző év adatai Káldy Imre és Dese Kristóf nevével egészítik ki. A vármegye jegyzői hivatalát Szántóházy Ferenc mester (magister) látta el, aki, ezzel párhuzamosan ugyanezt a tisztséget a szomszéd Sopron vármegyében is viselte, és egyben személynöki ítélőmester volt. A tárgyévben a vármegye (fő)adószedői hivatalát Bezerédy Bálint töltötte be." - az itt szereplő Dese Kristóf (1590-1659) Dese László fia, kinek apja D. Mátyás, nagyapja az adományban elsőként megnevezett D. Gergely.
GÉFIN Gyula: A szombathelyi egyházmegye története 1777- 1935 III.kötet. Szombathely, 1935.
"198. Dese Pál dr. sz.: Jákon 1768. okt. 24-én pusztarádoczi és deskölkedi Dese Ferenc és Áts Erzsébet nemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban (1787-90) és Szombathelyen (1790-91) hallgatta. Felsz. 1791 augusztusában. Káplán volt Dozmaton, Meszlenben (1791-92), Lentiben (1792. nov.-1793. márc.), Iváncon (1793. márc.-nov.), Szombathelyen (1793. nov.-1795. júl.), a történelem tanára a szombathelyi líceumban (1795. aug.-1803. aug.). 1798-ban megszerezte a filozófiai doktorátust. 1803 elején Rábakethely plébánosává neveztetett ki, de csak a tanév végén foglalhatta el plébániáját. Az őrségi kerületnek esperese volt. 1811-ben kanonok lett, 1842. jún. 13-án mint olvasókanonok húnyt el. Jeles utóda a Rábakethelyi plébánián a historia domusban e szavakkal emlékezik meg róla: "Vir vere cultus doctusve, ab humanitate insignis, ab hospitalitate sua summe laudabilis, constitutionis antiquae hungaricae strenuus propugnator."
Somogy püspök 1810-ben 7-ik helyen terjesztette fel kanonokságra és így jellemezte: "Solida doctrina, vita Ecclesiastico digna et non obstante debiliore corporis complexione sedula in officiis adimplendis cura bene meritum reddunt. Gravis est et dexter in agendo." Bőle püspök 1827-ben a fokozatos előlépés alkalmával ezeket írja: "Recto officiorum suorum implemento, dexteritate in agendo et laboris patientia merita sibi magna comparavit. Gravitate et humanitate se commendat." - Szilasy János az Egyetemi Könyvtárban őrzött jegyzeteiben (A. 205.) feljegyezte róla e versikét:
"A magyar olyan volt mindenkor: szája szívével együtt járt valamint a jó szem látja Desénkben. Hát hosszu életét hogyne kivánná? Aki valódi magyart keveset lát a magyarok közt."
E jeles egyházi férfiú emlékét a következő alapítványok tették maradandóvá: 1841. júl. 8-án a köv. alapítványokat tette: 1) 700 frtot a jáki plébános által mondandó szentmisékre; 2) 2000 frtot két nemes és három nem nemes jáki születésű, vagy szüleik után onnan származó szegény gyermek ruháztatására és iskoláztatására; 3) 400 frtot az iskolás gyermekek közt vizsga alkalmával kiosztandó ajándékokra; 4) 250 frtot a szegényebb iskolás gyermekek közt kiosztandó tankönyvekre és írószerekre; 5) 400 frtot a jáki tanítónak részint jutalmul, részint a szegény gyermekek ingyen tanításáért; 6) 1250 frtot a Jákon lakó szegények segélyezésére. (Lásd: Egyházi Tudósítások 1841. II. 4. sz.) Végrendeletileg házi cselédjeit érdemök szerint jutalmazá s a sz. misékre tett hagyományokon kívül még a köv. alapítványokat tette: 7) a székesegyháznak 300 frtot; 8) a székesegyházi hangászoknak 200 frtot; 9) a káptalan jószágain lakó szegényeknek 300 frtot; 10) a papneveldének 100 frtot; 11) a nyugalmazott papok alapjának 100 frtot; 12) a püspökmegyei alapnak 100 frtot; 13) a váci süketnémák intézetének 100 frtot; 14) az országos tébolydának 100 frtot. (Lásd: Egyházi Tudósítások 1842. II. 1. sz.) Sz. E. T. I. 279; II. 220, 293, 326, 327, 350. 1. - Beszélt németül is. - Vis. Can. Rábakethely, 1808. máj. 9."
- Irodalom:
További források: "Illéssy-patika".
- Külső hivatkozások:
Dese 1668
[szerkesztés]
MNL OL:
HU-MNL-OL-R 64, 1.-542.[2]
I. Lipót, magyar király, Bécs, 1668. 1. 10., címer, magyar nemesség Baraczy Balázs, valamint a felesége: Dese Zsuzsanna, az unokatestvére: Pap János, és a fogadott fiai: Baraczy István, Dese István részére. Kihirdetése: Pest, Pilis és Solt vm., Fülek, 1668. 11. 14.
Címerleírás: Scutum videlicet militare [erectum] caerulei coloris, fundum illius stagnante aqua interocc[upante], ex cuius medio petra inter duos virides monticulos, quorum sinistri verticem [uva] fructifera, dextro vero triticeus manipulus [...] in altum assurgere, eidemque integrum [gruem] vigilanti similem [stantem] sinistro insistere, dextra autem lapillum fortiter comprehensum tenere, inque dextram scuti oram conversa esse cernuntur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam, regio diademate, candidam columbam quasi a longe revolanti similem, ac rostro viridem ramum olivae gestantem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis sive lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris, in scuti extremitates sese passim diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus.
Címerszőnyeg: arany keret, lila háttér, olajágak, kísérőcímerek: császári kiscímer az Aranygyapjas Renddel, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország. Narratio nem formuláris. A narratio az adományos két örökbefogadott fiának fogságból történt kiváltásáról szól, ezért nem a szokott helyen, hanem a fiúk említése után található.
- Irodalom:
Áldásy I. No. CCCLXXXII.
Nyulásziné No. 1062
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[3]
Lásd még: