Címerhatározó/Brodarics címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Brodarics család címerével foglalkozik.
jerosini Brodarics[szerkesztés]
II. Lajos, Buda, 1517. március 25. nemesség és címer jerosini Brodarych István pécsi kanonok, testvére Mátyás s ennek fiai Ferenc és Félix részére. Ez utóbbiaknak azért, mert a hajózásban és hadban különösen kitűntek. Valószínű, hogy mint királyi naszádosok szolgáltak. Maga az adományozott czímer is egy xvi. század elejéről való naszádost ábrázol.
Eredeti oklevél hártyán, függő pecséttel, mely a báró Tallián család levéltárában őriztetik. A czímer az oklevél felső jobb (heraldice) sarkát foglalja el. Arany négyszögletű keretbe foglalva, arany arabeszkes bibor szín háttérben egyenesen áll a czímerpaizs, melyben kék mezőben, természetes szín vizén, feketére festett csolnakban pánczélos vitéz evez. A paizs felső jobb sarkából sötét szürke szín galamb, szájában zöldelő olajág koszorúval repül a vitéz felé, míg ezzel szemben a bal felső sarokban aranycsillag ragyog. A paizsot ékkövekkel díszített s vörös bőrszíjjal felszerelt csőrsisak födi, melynek takarója kék és arany s amely két oldalt az egész keretet betöltő zöld és fehér bélés, kék és arany akanthuslevélszerű díszítésé foszlik szét. A paizs fölött, a sisak alatt, ennek két oldalán S. B. aranybetük (Stephanus Brodarych) láthatók. A sisak oromdísz, egy a sisak tetején álló nyolcz ágú, sugárzó aranycsillag. Az egész czímerkép magassága 15 ctm., szélessége pedig 12.5 ctm.
Hadtörténelmi szempontból legérdekesebb reánk nézve a csolnakban ülő naszádos costümje. Miután a csolnakban ül, csak derékig látszik. Fejét azon egészen sodronyszövet sisakok egyike borítja, mely az egész fejet, nyakat és vállakat is betakarva, csak az orrnak, szemeknek és szájnak, hagy kis kerek nyilast s melynek divatja egész a xiii. századig visszamegy, de még a xv. században is több helyt, például Francziaországban használatban volt. A vállcsúcsot kétoldalt kerek ércztányér védi. A felső testen sodrony pánczéling van, melyből azonban csak a karokat fedő rész látszik ki, míg a mellet és kézfejeket góthikus sínpánczél védi. A kezek ujjain azonban már ismét sodronykeztyűk vannak. (Hasonló kiadva M. Viollet-le-duc: «Dictionnaire Raisonné du mobilier Francais». Paris, 1874. V. Tome, 11. lap.) A czímerlevél elejének szélét végig gyönyörűen színezett renaissance ornamentika, antik ghirland és gyümölcsfüzérek ékítik, melyek alul két szép koronás női fej griffből nőnek ki. Élénken emlékeztetnek még a xvi. századbeli jobb olasz miniatorok műkezelésére. A családnak állítólag régibb czímere is van, melyben egy csolnakban két harczos evez, míg a parton egy magyar vitéz áll.
Most közölt czímerünket, noha egyenesen ezen oklevélre hivatkozik, mint annyi sok mást, teljesen hamisan adja a Siebmacher-féle nagy czímerkönyv.
A Szlavóniából eredő család nevét a czímerszerző István tette ismertté, ki utóbb váczi püspök és a király kanczellárja lön. Többször járt követségben. A mohácsi csatából megmenekülvén, azt leírta. Előbb I. Ferdinánd, majd János király híve volt s meghalt 1539. nov. 7-én. Váczon. (Lásd Nagy Iván: «Magyarország családai». II. k. 238. l. Siebmachers Wappenbuch. «Der ungarische Adeb. I. 87. 1. Tuml. 1884. 3. 106. 1.)
- Irodalom:
Szendrei János szerk.: Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1896. 126-129.[1]
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: