Akarta a fene/Bevezetés

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében - és árnyékában

Bevezetés

Előző oldal: Előszó « » Következő oldal: Arany János:Mátyás anyja



Nagyot kell csalódjonak azok, akik azt hiszik, most egy új verstani művet, esztétikai értekezést tartanak kézben Arany balladáiról. Nem is azt szeretnénk hírül adni, hogy felfedeztünk eddig senki által még nem olvasott Arany-verseket, kéziratokat - mivel asztrálmitikus szempont szerinti balladaelemzések fognak következni. Ha pontosítani kéne, miféle elemzések is ezek, akkor magunk bonyolult elméleti rendszerek összehasonlítása címkével illetnénk őket - ha lenne ilyen, az irodalomtudományban használatos címke.
Arany Jánost és balladáit kivételes hely illeti meg a magyar irodalom történetében.
Ő a 19. század azon szellemi és erkölcsi nagysága, akire méltán nézhet fel az utókor, akár emberi, akár poétikai értékeit kutatná is fürkész tekintete.
Minden szál hozzá vezet és miden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja - állítja róla Szerb Antal Irodalomtörténetében. Meglátásunk szerint Arany balladái ma is érvényes és élő hatótényezők, "jelzőrendszerek". Anélkül állítjuk ezt, hogy nem szeretnénk semmiféle új Nostradamust észrevenni vagy észrevetetni Aranyban és balladaköltészetében... E Szerb Antal-i szálak felfejtéséhez-kibontásához szeretnének segítségül szolgálni az elemzések.
Balladáiról rövid elöljáróban annyit, hogy kisepikai alkotásai között őket igen nagyra tartja a szakma, valamint a széles nagyközönség is ismeri hellyel-közzel a területet és a szövegek jó részét. Egyik neves méltatójuk - Sőtér István - szerint ebben a műfajban emelte Arany a magyar irodalmat a világ irodalmi élvonalába. Aranyt barátja, Gyulai Pál a ballada Shakespeare-jének nevezi.
Egy régi adósságot szeretne leróni jelen írással szerző. Az indulási kérdés az volt, ami még egri főiskolai évei alatt fogalmazódott meg benne, hogy érvényesül-e Arany balladáin belül is az a csillagmítoszi keretrend, amit az eltelt idő alatt sikerrel fogott vallatóra például Szabó Gyula és Pap Gábor Madách - Az ember tragédiájában vagy Hagymási István Fellini - Casanova napja című filmjében. (A lista közel sem teljes és folyamatosan bővül!) Másik ilyen felmerülő kérdés: az egész felvonultatott kozmikus apparátus segítségével milyen erkölcsi tanulságokat és új mondandókat sikerül kibontani.
Ki szeretnénk tehát próbálni, alkalmazható-e Arany esetén az a „függvénytáblázat”, amit bolygódominancia, erőben- és erővesztésben, száműzetésben léti táblázatnak hívhatnánk - javasolnánk a „nevesincs-táblázat” elnevezést -, amely bizonyára az emberiség közkincse, hiszen sok helyen tapasztalni hatását képzőművészeti ábrázolásokon. Más helyeken ezt bolygóméltósági táblázatnak is nevezik.
Mivel a második világháborúban rengeteg Arany-kézirat, levelezés megsemmisült, nem releváns és nem is megválaszolható kérdés, hogy ismeri-e Arany a bolygó-hozzárendeléseket. Ha Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi szerzője ismerhette a Napút - azaz Zodiákus - kifejezést és tételesen is tisztában volt az állatövi jegyek tartalmával, akkor Arany miért ne rendelkezhetett volna hasonló tudással?
Tény viszont, hogy az általa írt, fennmaradt dokumentumokban Arany explicite nem említ ilyen táblázatot, sem annak ismeretét, nyíltan nem beszél róla prózai munkáiban.
Fel kell tennünk tehát, hogy Arany - keresztnevéhez hűen - kétarcú. Van egy köznapi, mindennapos, a 19 században élő ember, akinek tudása az akkori emberé vagy magasan afölötti. Ennyivel is megmagyarázható lenne ezen ismerete, de a mai, mindent pontosan tudni akaró korunkban valószínűleg ez nem elég meggyőző. Ezért azt kell mondjuk, létezik emellett egy olyan, az emberiség örök tudását bíró, azzal rendelkező János is Aranyban, amely arcát nem prózaírás közben fordítja felénk. Így „rokona” minden Jánosnak, mindenekelőtt a logoszt maga oldalán tudó Szent János apostolnak.
Ahhoz, hogy szóra bírhassuk Arany balladáit, a következőt okvetlen szem előtt kell tartanunk. A legújabb népballada-kutatási eredmények nyomán kezd világossá válni, hogy azok körbe írhatók, elhelyezhetők a 12 elemű évkör mentén. Ennek állomásai rendre így követik egymást: Kos-Bika-Ikrek-Rák-Oroszlán-Szűz-Mérleg-Skorpió-Nyilas-Bak-Vízöntő-Halak. Téri értelemben ezek megfeleltethetők a 12 csillagképnek, melyekből hajnalonta felkelni látszik a Nap.
Hogy a 12 „égi jegy" miként szerveződik népballadává és Arany-balladává is, segítségért ismét Pap Gábor egy tudománytörténeti vázlatához fordulunk, amely a Népköltészetünk és az Évkör címet kapta. Kevés változtatással kimásoljuk megállapításait.
1: A klasszikus értelemben vett, más szóval „régi stílusú" magyar népballada főhőse mindig nő. :(Akkor is, ha a címszereplő férfi!)
2: Népballadáink összefüggő, zárt rendszert alkotnak, amelyben a motivikai megfelelések nagyfokú szabályosságot mutatnak.
3: Ezt a rendszert igen jól modellezi az asztrálmítoszok hagyományos, 12-elemű (voltaképpen téridő-színekről kellene itt beszélnünk!) 7-szereplős működési rendje, az ún. „állatöv", illetve „hétbolygó-rendszer”.
4: A megfeleltetést tovább pontosítva: balladáink rendre két-két egymásra következő téridőegység (állatövi jegytartomány) tulajdonságrendszerét fejtik ki. A drámai fordulatot döntően az a körülmény motiválja, hogy egyik jegy-érvénytartalomból a másikba átlépve minden esetben drámaian megváltoznak a hagyományosan számon tartott bolygóuralmi viszonyok (otthon, száműzetésben, erőben, erővesztésben /.../ lehet egy bolygó egy-egy állatövi helyszínen. /.../).
5: A balladai cselekmények helyszínkarakterét a velük kapcsolatba hozható állatövi jegytulajdonságok határozzák meg, a cselekmény általános lefolyására vonatkozóan az adott téridőegységben uralmon (=otthon) levő bolygó alaptulajdonságai a meghatározók; a konkrét cselekményindításért az ugyanitt erőben levő bolygóminőség a felelős. /…/
6: A vázolt vizsgálati módszer segítségével valamennyi jelentős népballadánknak pontosan meg lehet találni helyét az évkörben, ugyanakkor valamennyi hónapváltáshoz is megtalálható az éppen odaillő (legalább egy) közismert népballada, amely pontosan tükrözi az adott állatövi-bolygóuralmi viszonyokat.
7: /.../
8: Minthogy szabályaink értelmében minden egyes szóban forgó balladánk második fele a rá következő ballada első felével azonos jegy-érvenytartamot „fed le”, széleskörű lehetőségünk nyílik a modell megbízhatóságának ellenőrzésére. Az íly módon „egymásra íródott” cselekményegységeknek ugyanis valamilyen - nem túl áttételes - módon feltétlenül rímelniük kell egymásra. Hasonló az eset az évkörön belül egymással szemközt (egymástól félévnyi távolságra) lokalizált balladákkal: ezek cselekményanyaga feltűnő és szabályos - a hagyományban szellemiség és testiség reciprokviszonyaként számon tartott - megfelelést kell, hogy mutasson egymáshoz képest. Ez utóbbi különösen jól szemléltethető olyan állatövi egységpárosokon, ahol az egyikben nincs erőben bolygóminőség (szabályaink szerint itt le kell állnia a cselekménynek/.../”
Fentiekhez indulás előtt hadd fűzzünk négy rövid megjegyzést.

Megjegyzések[szerkesztés]

1. Ha Olvasó esetleg megütközne azon, hogy Arany balladaköltészetét körrel akarjuk kapcsolhatóvá tenni - és nem elégszik itt meg a Pap Gábor-i útmutatással népballadákat illetőleg -, őket itt emlékeztetnénk Arany egy lábjegyzetére a Hunyadi csillagához, melyben saját maga beszél erről. ("Előhang akart lenni a Hunyadi ballada-körhöz")
Modern irodalomelméleti tankönyvek (Bókay) is "hermeneutikai körről" beszélnek irodalmi (és eredetileg szent) szövegek értelmének feltárásakor - félreértés ne essék: pl. a 19. sz-ban élt, a modern filológiát megalapító Schleiermacher nyomán, amely kört mi a továbbiakban egyszerűen Évkörnek, Zodiákusnak, vagy állatövi 12-esnek fogjuk nevezni.
2. A ballada a fény és árnyék sajátos megoszlásával él - írja Sőtér Arany balladáiról. Ehhez itt annyit tennénk hozzá, hogy ezen fény- és árnyékviszonyok változásinak színtere az Évkör, ennek a leírására a legjobban ez az évezredek óta ismert és kitapasztalt évköri rendszer látszik a legalkalmasabbnak.
3. Be kell valljuk, az, hogy jelen elemzések csak mostanra öltenek olvasható formát, többek között abból fakad, mert szerző ezen évköri rendben ismert és számon tartott ú.n. rejtett erőben/erővesztésben léteket Arany balladái értelmezésekor rendre kihagyta a számításból. Ez részéről súlyos hiba volt, azok elengedhetetlenek a szövegek dekódolásához - érezhetően Arany balladáinak egyik alapsajátsága, a sejtelmesség-sejtetés ezekkel a kategóriákkal függ össze.
Az is tudott, hogy Arany balladáiban nagy teret kap a lélekábrázolás, a lelki szféra. Az viszont már kevésbé ismert, hogy van egy, a "normál" állatövi jegysorrendtől eltérő Zodiákus is, amely kifejezetten a lelkiségekre fókuszál. (misztikus Zodiákus) Ezen másik állatövi jegysorrendiség ismerete - és annak kapcsolódási módja a "normálhoz", amely szellemi tulajdonságokat jelez - is elengedhetetlen, mikor állatövi jegytulajdonságokat és bolygóminőségeket akarunk majd adott balladai szituációkban visszaigazolni.
4. Arany balladái akkora formai és tartalmi változatosságot mutatnak, hogy nagyfokú elvakultság és belemagyarázó képesség kéne ahhoz, hogy a népballadák női főszereplőségét iránymutatóul véve kijelenthessük: mindnek van egy közös szereplője, pl. Petőfi Sándor.
Azonban az is szinte irodalmi közhely, hogy A walesi bárdokban tényleg fellépteti Arany barátját. Ezt toldanánk meg annyival, hogy sok balladában ott lappangnak a lánglelkű nyomai, így vagy úgy, egy-egy odavetett fél megjegyzés, rábökés, dallamvonal erejéig. Petőfi hatása még a mai irodalomig is kimutatható. Igazolható lesz Petőfi jelenléte szinte az összes vizsgált balladában, de legkézzelfoghatóbbá a Híd-avatás főszereplője személyében válik. Ebben az életműve egyik legkiemelkedőbb darabjában int Arany végső búcsút a költőtársnak - avagy készül elő az újabb találkozásra örök barátjával és szeretett mesterével…?


Petőfi az évkörön játszik:
Napot (Tetemre-hívás)
Merkúrt (A kép-mutogató)
Vénuszt (A walesi bárdok)
Marsot (Híd-avatás, A kép-mutogató)
Szaturnuszt nem kell játszania - az ő maga
Holdat és Jupitert nem játszik.


Ennyi bevezető után következzék a 12 elemzés.

Előző oldal: Előszó « » Következő oldal: Arany János:Mátyás anyja