Akarta a fene/Az ünneprontók elemzése

Arany balladái asztrálmitikus kutatások fényében – és árnyékában

Az ünneprontók elemzése

---

Előző oldal: Arany János:Az ünneprontók « » Következő oldal: Arany János:A hamis tanú

---

Nyilas-Bak

Közvetlen és hézagmentesen követi az évköri, de egyben kronológiai előző Tengeri-hántást. Ha nem ír köztük semmi más verset Arany, akkor évköri rendet tart… Kezét a Szentlélek vezeti olyankor.

Hasonló esettel van dolgunk itt, mint volt a Mátyás anyja elemzése esetén. Ott azt vettük észre, hogy mivel az Oroszlánban nincs nyíltan erőben-erővesztésben bolygó, így nincs alkalmas szereplő se, aki az éppen esedékes szerepet elvállalhatná. Ezért a szemközti, testiség oldaláról érkező madár segít be az akció előmozdításába.

Itt annyiból hasonló a helyzet, hogy a Nyilasban erőben-erővesztésben lévő két égi képviselő sem köthető személyhez. Itt a Nyilast kiegészítő lelkiségben – rejtve – szóhoz jutó két minőség dialógusa lesz, ami a drámai összetűzésre vezet. Azonban különbségként tegyük hozzá, hogy a Mátyás anyja balladájában éjjel volt, mikor e bolygók működésbe léptek – itt pedig nappal.

Pünkösdkor szállt az apostolokra a Szentlélek a Biblia szerint. Ők ettől a nyelveken szólás képességét kapták. Aranyt - szinte kötelező érvénnyel – egy bibliai szereplőnek feleltethetjük meg, János apostol-evangélista emanációjának, aki másfelől bizonyos mértékben a logosz testet öltésének is tekinthető. Így balladáit kezelhetjük mint egy „álruhás” apostol dekódolt üzeneteiként. Ebbe a gondolatmenetbe illik, hogy épp egy pünkösdről szóló szövegében idegen nyelveken értelmes, annak értelmezésében és évköri elhelyezésében segítő szavakra akadunk. Pl.:„Jámbor népe a kis helynek“. (Kiemelés tőlünk) Peak angol szó, jelentése (hegy)csúcs. (A piken ige németül ezek után nem meglepő, ha szúrni jelentéssel bír.) Amennyiben a hegyes, szúrós tulajdonságot emeljük ki, a Nyilas jegyével állapíthatunk meg összefüggést - vö. annak hagyományos képjelével -, viszont ha a hegységet mint földrajzi fogalmat helyezzük előtérbe, úgy a Bak jegye felé visz utunk. Ez földes jegy, a lepusztult, köves tájék hegyi kecskék élettere - pl. Amaltheia.

Ezen kívül bekerül egy olyan szó négyszer is, amit mindenképp érdemes lesz jobbról balra is elolvasnunk: „Imára, imára.“ Az arámi nyelvjárás volt Jézus, a fiú nyelve. Pünkösdkor a Szentlélek nyelvként csapott le a mennyből. Ez jelzi, hogy itt ismét csak be kell vonni az elemzésbe a szellemiségeket kiegészítő lelkiségeket is.

Ha anagrammaként kezeljük az iménti Nyilasban uralmon lévő jupiteri szakralitásra utaló „Imára” szót, rájöhetünk, hogy itt az árakat is emlegetik. (áraim, áraim) A fogalmak e módon való kapcsoltsága - ti. a kecskéé, az arámi, arameus nyelvé és az áraké - mindenképp a kereskedő zsidóságra irányítják a figyelmünk, akik bolygója a Szaturnusz. A zsidósághoz az asztrálmitikus hagyomány megtartó-megőrző, megkövesedett gondolkodásuk miatt a Szaturnusz bolygóját rendeli. ) Ezért kockáztatnánk meg a kijelentést, hogy a mulatók zsidók, mivel

1) az „a” névelőt („A Zsuzska” (4. vsz. 4. sor)) személynév előtt használják

2) számukra evidenciaszámba megy olyan ószövetségi fogalom, mint 'jebuzeus' (=Palesztina őslakója, ) ("Ide, a Jebuzéus pofádat!")

3) egyistenhívők, nem pogányok („Enyém, ha szidom, ez az Isten!“)

4) kedvelt hangszerük a hegedű ("Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?")

5) amely hangszer számukra dudával lehet egyenértékű ("Ha különb nem akad, dudaszó is elég:")

6) ha nagy keresztény vallási ünnepen tivornyázhatnak, akkor ők nem keresztény hívők. (Bár a kereszténységhez - nevükben - lehet valami közük.)

7) az, aki egy általa Palesztina őslakójának - jebuzeusnak - ítélt „csúf, szőrös, „pogány” hitű öreget” ilyen durván és megvetően szólít meg (v.ö. „pofa”), az egyszerre el is határolja magát a megszólított etnikumától és annak vallásától is

8) a mohamedán vallással van nézeteltérése (Annak nem itt a tér-ideje, hanem – mint látni fogjuk a Szondi két apródja elemzésekor - a Bika "házatáján".)

9) kieséses alapon nem marad más, minthogy kijelentsük: a mulatozók a szemita etnikumhoz és/vagy a judeo-krisztián vallási felekezethez tartoznak…

A pünkösdi „nyelvjárással“ függ össze az, hogy az égből tűznyelvek csaptak alá - amit szélzúgás előzött meg -, és az apostolok különböző nyelveken kezdtek el ezután szólni. Néhányan részegséggel vádolták őket: „Mások pedig csúfolódva mondának: édes bortól részegedtek meg.“ (Ap csel 2.13) Az viszont az alantas élvezetek - konkrétan: kocsmázás, ivás túlhajszolásának, egyszóval megint a testiség - veszélyeire figyelmeztet, hogy a pünkösd ünnepe - bár mozgó ünnep - pont az Évkör átellenes felén, a Nyilas testi oldalán van, mivel pünkösd eshet május 10-től június 13-ig, a Bika-Ikrek idejébe. Az Ikrekben erőben - és emitt erővesztésben - lévő holdcsomók szimbolizálják és rajzolják ki a harang alakját. Ennek szava nyitja a cselekményt. („Zendül-kondul szent harangszó/Csengve-búgva messze hangzó”)

A mulatozók keltette hanghatás a sívó oroszláné, amiről pedig Bornemissza Péter költeményéből (Isten városáról, az mennyországról való ének) tudjuk, hogy az egyenértékes az ördöggel. Tehát a Nyilashoz lelkiség szintjén csatlakozó Oroszlán jegye is belejátszik a balladába, mivel a kocsmában mulatók jókedve a lelki szférájuk erősen befolyásoló szeszes italtól kerekedett. (Hogy kocsmajelenetek Nyilas szellemiségű balladák sajátjai, kiderül Pap Gábor népballada-elemzéseiből. A Rákóczi kis úrfi , de a Halálra hurcolt menyasszony is Nyilas váltású ballada.) Egyúttal megjelenik a pünkösdi rózsa szimbóluma Az ünneprontók kezdetén, hasonlóan a szintén Oroszlánnal kapcsolatba hozott Zách Klára nyitányához. („E nap oly ragyogva nyílik,/Mint hajnali rózsa” itt, illetve „Királyasszony kertje/Kivirult hajnalra/Piros rózsa/ Fehér rózsa”… (Zách Klára) Ugyanennek a balladának a szimbólumvilágát hozza újra képbe érdekesen a dudás ujjainak kétszeri újfent megemlítésével. (5. és 8. versszakban) És ha emlékszünk még, az ottani levágott négy ujj tulajdonosa Jupiter volt – érdekes, hogy majd az ittenié is…

Az első 3 versszakban csak mintegy „kóválygás” volt a Holdcsomópont miatt: hol az Ikrekben, hol a szembeni Nyilasban érezhettük jóvoltából magunk. A harmadik versszakban vált át a vers valódi – szellemi – téridőszínébe, a kocsmába - a Nyilasba, amit azonban az Oroszlán fog lelki szinten megtámogatni. Tegyük hozzá, ez a Nyilas-ottlét csak virtuális jelenlét, amit azzal az egyszerű példával tudnánk igazolni, hogy az ezen a helyen rejtett erőben és erővesztésben lévő bolygók közül bár mindkettőt megtalálni - de egy személyben, a szöveg 4. szakában. Egy hírrel – jó lenne egy kis muzsika – kellene elszaladnia a szép Zsuzsika nevű lánynak – amely szerep (hírvivés és női szépség) legjobban Merkúrral és Vénusszal fér össze. Ők lesznek a Nyilas rejtett erőben és erővesztésben lévő planétái, de egy személyben. Ennek lesz kihatása természetesen a másik oldalon is: ugyanígy összevonódik majd egy tipikusan női és egy tipikusan férfi szerep A kép-mutogatóban is.. A szótagszám, ami eddig felező 8-as volt, váltakoztatva 6-ossal, megváltozik, mihelyst színre lépnek a mulatozók: „De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,/Rekegő szitok és otromba kacaj, /Hogy reszket az egyház tornya?...:“ A versmenet döcögősebb lesz, elveszti addigi sima futását. Az eddig párosról (8-8-6), a szimmetrikus felezős verselésről (Ikrek!) átvált 11-11-8-asra a sorok szótagszáma.

A negyediktől a hatodik versszakig kapott tartalmakat a Nyilas jegyhez kötődő Oroszlán lelkület „megnyilatkozásaként” kezeljük . Az ott rejtett erőben levő, táncolni vágyó Mars elküldi Zsuzskát: aló mars zenészért - de az ugyancsak Oroszlánban erővesztes Jupiter meg is állítja. (megállító Jupiter, pl. Révai Lexikon)

„Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?

Ha különb nem akad, dudaszó is elég

Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom.” (Mars)

„A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét

Eszem ezt a pirosítós képét:

A kufercest majd vele járom.” (Jupiter (Stator))

S a római mitológiából az is kiderül, hogy ennek a csatában megállító Jupiternek az ellenségtől (Marstól!) zsákmányolt hadfelszerelést áldozták.. A szövegben - miután kifejezte valaki abbéli igényét, hogy táncolni szeretne - ismét egy bizonyos megtorpanást, lehuppanást érezni. De ha még emlékszünk, nyíltan nincs is senki az Oroszlánban erőben, ahol igazából a szöveg 4. szakaszának végén járunk, így itt le kell állnia menetrend szerint a cselekménynek

És lám: amit Jupiter kimond, valóra válik, ugyanis meg is jelenik a muzsikus kecskebak a következőekben, aki szolgáltatja azt a zenét, amire járja majd az előzően szóló az általa az imént megrendelt-megjövendölt táncot. Ekkor viszont kiderül valami érdekes: ez a „külsős” muzsikus is jupiteri szerepet kap, mivel megszólalása („Uraim, de papolnak ott benn”) őt is ezzel a bolygóminőséggel hozza közös nevezőre: udvarias figyelmeztetése jószándékról és a szakralitás tiszteletéről tanúskodik, ami Jupiter jellemzője.

A telefújt - teli, telített - kecskeduda viszont már a Nyilast követő Bakot és a benne uralkodó Szaturnuszra, a szaturnuszi közegteremtésre utal: a szaturálás telítést jelent, de az igény teljes kielégítését is. (Bakos Idegen Szavak és Kifejezések Szótára) És a bentiek meg is kapják a külsőstől, amit rendeltek …bár ez fülüknek nem zene lesz, hanem pattogós mars…a Rákóczi-induló. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az országért a legnagyobb áldozatra képes fejedelem nevéhez kötődő zenedarab pont azért itt „aktuális”, a testi bűnbe esett irodalmi hősök itt nyerik el méltó büntetésük, pont a Rákkal szembeni Bakban: bemasíroznak a föld alá.

És megerősítést nyer innen is, amit már más helyről oly sokan visszaigazoltak: balesetek nem csak egy ok miatt történnek, hanem kedvezőtlenül alakuló események láncolata vezet hozzájuk. A kettőnek a bűne tényleg az volt, hogy többrendbelileg rosszkor mulattak: a mulatás ideje a napnyugta utáni, akár a nemzésé. (Gondoljunk vissza ismét Szilágyi Erzsébet kissé átszabott történetére: Mátyás király Mars és Jupiter által történt életre hívása éjjel történt…) De ők ketten – Mars és Jupiter – nappal is dorbézolnak, Pünkösdkor, ráadásul rossz helyen is: Jupiter – a saját házában! Mikor neki exaltációs (erőben léti, azaz megnyilvánulási) helye köztudottan a Rákban lenne. Erre is figyelmezteti ugyanakkor a Rákóczi-induló – dudán. Nem kell hozzá nagy zenei műveltség sem, hogy belássuk: ennél nagyobb ellentét a nehézkes, monoton és sipító hangszer - a duda - és a könnyed, pattogós muzsika - az induló - között nehezen képzelhető el…

Ez lesz az, ami az igazi konfliktust okozza: dudásból a csárda csak egyet tűr meg. Épp ezért, ha még valaki feltűnne jupiteri attribútummal – pl. villámmal vagy az azt megidéző vasvillával a kezében, mint ahogy történik majd a 10. versszakban a gazdával, „kié ama renyhe cseléd” – az is megy a levesbe, azaz táncol át a túlvilágra. Elképzelhető, hogy ez a Jupiter-gazda maga a 4. szakban a Zsuzskát marasztaló (megállító) Jupiter, aki így tényleges (rossz) gazdája kocsmájának. Itt lenne valóban az értelme, hogy Jupiterből csak egy van, az ál-Jupitereknek semmi keresnivalójuk vele egy fedél alatt? S ha a dudás akaratával megy szembe valaki - sőt mi több: gyalázza „kollégáját” és az Istent (hisz mindketten Jupiterek) -, akkor az ne csodálkozzon, ha olyan zenét kap, amilyen dudástól épp esedékes egy kocsmában. Zárt falak között a dudaszó elviselhetetlen és monotóniája idegtépő

A zsidóság mivel a Szaturnusz bolygóhoz rendeltetett, a Bakkecskével is jó viszonyban van: a Bakkecske – aki viszont a valódi Jupiter (illetőleg annak helyettese, ezért van álruhában) – velük kevésbé. Ő az Oroszlánra „vágyna”…Tehát arra, hogy

a) takarodnának ki a kocsmájából a „vendégek”és mennének oda, ahol nekik van (rejtett erőben lévő) szólásjoguk: elvileg ez lehetne azonban a Bak térszíne is, azaz a kocsma, de ott már ő muzsikál – ez ismét a dudás és a csárda esete (Jupiterre vonatkoztatva).

b) jönne az a lány (ami az Oroszlán hangzatból ki is hallatszik. Ezt majd Zsuzska (aki muszka?) „testesíti meg”…) Miután átdudálta a rosszkor, rossz helyen kocsmázókat a nem-zenével a föld alá, jöhet egy kicsit más jellegűbb, testiesebb dudálás és a nem-zenét is más váltja majd föl...

A Zách Klárában milyen egyszerű dolgunk is volt a bolygószerepek kiosztásakor, el se lehetett tévesztenünk. Itt viszont ezzel szemben szinte a káosz uralkodik. A Nyilas jegye a Tejútrendszer közepére vezet rá, ahol az entrópia - a rendezetlenség - egyre fokozódik. Mindenből több lesz, amik végső soron mégis egyvalami alakváltozatai. A másik oldalon – A kép-mutogatóban – pedig olyan problémákkal találjuk magunk majd szemközt, hogy kiderül, ami kettő - az egy és fordítva is: ami egy - az kettő. A szemközti balladában a Greguss-féle szabályrendszer arra az egy esetre érvényes hatályon kívüliségére lehetünk figyelmesek. Itt - A kép-mutogatóval szemközt - pedig ennek ellenpólusaként azt vesszük észre, a bolygó erőben- és erővesztésben léteket mutató táblázatban nem egészen úgy adódnak a szerepek, mint ahogy azokhoz eddig hozzászoktunk… Mintha kifordulna, kifordítanák a mulatozók a világot a sarkaiból. Mit értsünk pontosan ezalatt?

Az ötödik versszakban maga a Bak jelenik meg a saját jegyképviseleteként. (Kellett nekik az ördögöt a falra festeni - tehetnénk hozzá utólag némi malíciával!) Az ő színre lépése azért furcsa, mert eddig a szövegekben mindig tendenciaként utaltak téridő-színekre, most a Bak(szarvú) saját maga utal saját magára. (behurkolódás!) Mózeshez hasonlít, neki is voltak „szarvacskái” - egy fordítási hiba folytán. A bakkecske jupiteri szereplő - jó szándékkal figyelmezteti a kocsmai duhajokat, hogy lehet, zavaró a tevékenységük… Erre durva visszautasítás - ma úgy mondanák: beszólás - a válasz. És a „beszóló” akarata érvényesül: lesz zene annak ellenére, hogy a jövevény figyelmeztette. Ezért erővesztes a másik, a muzsikus Jupiter, hisz ráerőlteti emez az akaratát. Zenét kérnek tőle - teljesíti és muzsikál is nekik. Jupiterről tudjuk már: nagylelkű és mindent megad… Dudájából úgy ömlik a zeneszó, mint Capella -avagy Amaltheia - Jupiter által véletlen letört szarvából árad a bőség.

Mindezt annak érdekében végzi, hogy kirakja a kocsmából a mocskos szájú, trágár társaságot. A kocsmára neki lesz nagy szüksége: egy másik gróffal van benne találkája és lesz még egy görbe éjszakájuk is egy fehércseléddel. (Rá kitértünk röviden a Tetemre-hívás elemzésekor)

A kívülről érkező, „külsős” (bécsi születésű) Széchenyit nem nehéz észrevenni így a ravaszul fél szája hegyén mosolygó szőrös-szakállas kecskebakban. Gondoljunk csak vissza az 1844-es október 1-ei pozsonyi felsőtáblán a zsidók emancipációja kapcsán elhangzott beszédére, amiben félti a magyarságot a gyorsan terjeszkedő zsidó tőkétől… A géniusuzokkal társalgó, a poklot a Világszellemmel közösen féken tartó, kettős énű, zaklatott lángelme Széchenyiben meglévő jó tulajdonságai mellett volt valami démoni is – persze, a rosszkor kocsmázók szemszögéből, a kocsmából..

A magyar nyelv óvása-ápolása érdekében hozta létre elsődlegesen az Akadémiát. Az fog a másik oldalon újra megépülni egy kápolna képében - immár kocsma helyett, annak és a jelen akadémiának ellenpontjaként. Eszünkbe juthat a kocsma és kápolna viszonyát felemlítő metaforás kifejezés, mely a kocsmát az ördög kápolnájának tartja…. Persze, ki az ördög itt és hol vagyunk a kápolnától…?

A bolygótáblázatban foglaltak azért vesztik részben érvényük, mert az itt kifejezetten száműzetésben lévő, a Bakban hiányzó tulajdonságra figyelmeztető anyaság bolygója – az apát, fiát a kocsmából hazahívó anya, a Hold - itt tulajdonképpen nem bírna szólásjoggal, tehát még csak a tulajdonságai sem jelenhetnének meg, nemhogy ő maga személyesen! („Apám, fiam, apjokom! untig elég…”) Így az exiliumban lévő bolygó tulajdonsága mintegy erővesztesi bolygótulajdonságra cserélődik be A vers végén pedig ezzel összhangban az történik, hogy a Bakban nyíltan erőben lévő bolygó - Mars keretadó (otthon lévő) bolygótulajdonságként is jelen lesz: vérkönny, kénkő, bősz harci zene mind marsi tulajdonságot idéznek - mintha a Kosban járnánk.

A Holdcsomópont csak cselekményt indít vagy zár - állapítottuk meg A walesi bárdok és fogjuk majd a Szondi két apródja alapján az Ikrekben. Itt most annyiban módosul a helyzet, hogy ők adják meg a lefutó cselekvés-történés legáltalánosabb jellemzőjét - úgy, mint az otthon lévő bolygó. E két különös égi tünemény közül is a leszálló (földet elérő) holdcsomó írja le a kocsmázók táncának nyomvonalát.

Az előző ballada férfi szereplőjének hangszerneve tubaformájú tekeredő alakzatra utalt, mintegy előlegezve-megidézve a Bak csavarodó hurkos képjelét. A Bak is átlelkesedik – életre kel, azt a Nyilas fogja életre „animálni” (hisz az annak a lelkesítője, életre animálója). Szaturnusz - a földes elemű Bak uralmon lévő bolygója - nyeli el a szereplőket, most tevőlegesen is - eddig csak képletesen ette meg gyermekeit a Tetemre-hívásban. Most itt, ahol átlelkesült az előtte lévő, szintén animált Nyilastól, életre kel a Föld, egy óriási szájhoz hasonlóképp bekapja gyermekeit, a Szaturnusz csillagzat alatt állóakat.

Továbbá ez egyben az a bizonyos kocsma is, amelyen József Attila túl fog majd lépni Ars poetikájában, hogy a tudásnak tegyen panaszt - valamint hogy a mindenséggel mérhesse magát. Érdemes megjegyezni, hogy a József Attila-versben is a szülők jelennek meg a záró képen - itt pedig, Aranyén, azok a szülők, akik a pokolra mennek… Attila vár ránk majd a Margit hídnál… Beindítanak valamit a versben, ami a végére leállíthatatlan láncreakcióvá válik. Ennek szolgálhat párhuzamául az atommaghasadás, aminek felfedezése köztudottan magyar zsidók nevéhez fűződik. (Szilárd Leó, Teller Ede stb. ) A magyarságot az asztrálmitikus hagyomány a Nyilas szellemiséghez sorolja. A zsidóságot pedig a Bakhoz. A kettő szellemi-lelki kötődésű, de nem kölcsönösen! A Bakság van a Nyilashoz „hozzákötve” lelkileg…(A Bak lelkülete a Nyilas)

Tompa is írt egy Ünneprontók című verset. Triumvirátusukat - Petőfi-Arany-Tompa - azért érdemes itt megemlíteni, mert az kiad egy háromléptékű emberképet. A három elhelyezhető az Évkörön: Petőfire az Ikrek szerepe esik (ikerpárja Kőrösi Csoma Sándor, lásd Pap Gábor: Csak tiszta forrásból 191, vagy Pap Gábor: Mag hó alatt első tanulmánya…) Aranyra az Oroszlán jegye jut (az Oroszlánban a Nap van otthon, amihez az arany társul fémként, gyerekkorában előszeretettel rajzolt oroszlánt Arany, Gyöngyösy László könyve szerint (Arany János élete és munkái, Franklin-társulat, 1901)), míg Tompa a szakrális Nyilashoz tartozik (pap volt a foglalkozása, tompa nyílvessző). Ebben a magyar emberképben a test Ikrek (Petőfi), a lélek Oroszlán (Arany), a szellem Nyilas (Tompa). Ezen utóbbi kijelentést – szelleme tompa - vehetjük akár szó szerint is, ez lesz a következménye a borivásnak–alkoholizmusnak. (A ballada érzésünk szerint az alkohol miatt szétzüllő család előképe, amihez a hitevesztés járul hozzá elsődlegesen) Érthető lesz egy csapásra az is, miért örvend Arany költészete közmegbecsülésnek és Petőfié miért nem. Aranyt védi két oldalról a másik: ő a magyar költészet lelke. Szellem és test végletes ellentétével magyarázhatók Petőfi civódásai, vitái Tompával - Arany állt közéjük és békítette őket. Az Atya ábrázolhatatlansága a magyarázat arra, hogy Tompa verseinek - a Nyilas képviseletének - miért nem annyira nagy az elterjedtsége és ismertsége, mint a triász másik két tagjáé. Legközkeletűbb talán A gólyához, ami Jupiter madara. Ugyancsak szerzett Tompa is egy Az ünneprontók című költeményt (1846), amely azonban sem témájában, sem ismertségében, sem hangulatában nem hasonlít az Arany-félére.

---

Előző oldal: Arany János:Az ünneprontók « » Következő oldal: Arany János:A hamis tanú

---

Jegyzetek