Heraldikai lexikon/Élő heraldika
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Az élő heraldika (klasszikus heraldika, de: lebenden Heraldik) a címerhasználatnak az a korszaka, amikor a címereket a pajzson, a sisakdíszen, a lótakarón, stb. még ténylegesen is használták a csatában, így annak védelmi, használati és jelképi funkciója is volt. Magyarországon az élő heraldika korát 1526-ig szokás vezetni.
A címerhasználat három korszakra osztható.: 1. a címerhasználat kialakulása (kb. a 12. századtól a 13. század végéig), amikor csak a pajzson látható jelképek alkották a címert. 2. A pajzs és annak díszei jellemezték a címerhasználatot (kb. a 13. századtól a 15. század végéig). Ebben a korszakban a ténylegesen használt pajzs heraldikai jelképpé vált, de a lovagi tornákon és a csatában még mindig használtak címeres pajzsot. 3. A heraldikai jelképpé vált pajzsot már nem használták a csatában (a 15. század végétől). Ez már az ún. hanyatló vagy holt heraldika korszaka.
 Idővel az ékeket ívelt vonallal rajzolták meg, melyet a régi magyar heraldikai hagyományok szerint farkasfognak neveztek és a mesteralak fehér (ezüst) részeit a természetes szemléletmód következtében fogakként értelmezték (mivel a fehér rész van kiemelve), de a a mesteralak még csak ívelt alakú lett, nem vált valódi fogakká |
 Ugyanaz a címer 1483-ból |
 A hanyatló heraldika korában a sárkányfogak a "sárkány" álkapcsának egy darabjával együtt láthatók többek között Báthory Gábor 1611-es tábori tallérján is |
 Báthory Zsigmond fejedelem (1581-1597, 1598-1599, 1601-1602) nagycímerében jól megfigyelhető a hanyatló heraldika korának azon törekvése, hogy a címer kifejezze a címerviselő címzésében szereplő összes valóban birtokolt és igényelt tartomány fölötti uralmat. Esetünkben: Erdély fejedelme, Moldva, Havasalföld fejedelme, Római Szentbirodalmi herceg (a kétfejű sas a címerben), Oppeln és Ratibor hercege |
[szerkesztés] Irodalom
Csoma József: A magyar heraldika korszakai. 1913
