Heraldikai lexikon/Álarc

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Az álarc a címertanban a sisakra húzott álati vagy emberi maszk. Ezt az antiheraldikus ábrázolásmódot főleg a reneszánsz és heraldikában kedvelték. Az álarcban ábrázolt címerállat, ember vagy pajzstartó álarcosként is leírható.

[szerkesztés] Az álarcok készítése

A reneszánsz álarckészítők szobrászok is voltak. Ilyen művész lehetett Zampolo della Viola, ferrarai álarckészítő. 1522-1528 közt II. Lajos festője Hans Krell volt. Egy álarcos mulatsághoz ruhákat festett, álhajat készített, a díszlakoma ételeit, az azokat díszítő zászlócskákat és aranygombokat aranyozta. Később a király farsangi mulatságaira jelmezeket készített, szárnyakat festett, egy gólyához tollakat, szárnyakat készített papírból.

[szerkesztés] Az álarc szimbolikája

Az álarc elrejtette és megváltoztatta a viselőjét. Vannak színházi, rituális és halotti álarcok. Már az arc kifestése is ide vonható. A rituális álarcokat varázsláskor, törvénykezéskor vagy ünnepi alkalmakon viselték. Az isteni és mítikus lényeket, valamint az ősöket jelenítik meg. Rómában már csak színházi kellék volt. A barokkban épületdíszként vagy stilizált növényi formában jelenik meg. Idővel az illúzió, a hazugság, a félrevezetés, a csalás jelképe lett.